Szögi László: Mérnökképző intézet a bölcsészeti karon 1782-1850 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 5. (Budapest, 1980)

2. Az Institutum Geometrico-Hydrotechnicum, az első egyetemi szintű magyar mérnökképző intézet

- 90 tanügynek az örökös tartományokbelltől való függőségét. Leegyszerűsítve azt mondhatnánk, hogy valahány szór a bécsi Egyetem oktatási rendszerében változás történt, röviddel azután a változást a pesti Egyetemen is bevezették. Lényegében ez történt 1816-ban, mikor az uralkodó október 11-i rendeletével visszaállította a Bölcsészeti Kar harmadik évfolyamát. A következő tanévben tehát csekély változtatásokkal újra az 1806 előtti tanterv szerint oktattak. A harmadévesek tananyagában szereplő építészet és vizépitészet tárgyat azonban már nem az Institutum vezető tanára adta elő, hanem az elemi matematika professzora.

Az 1810-es évek végétől, s különösen a 20-as évek közepétől egyre inkább tapasztalhatjuk, hogy a Bölcsészeti Kar és az Institutum Geometricum közötti, korábban igen szoros kapcsolat meglazult. A Kar tisztán elméleti jellegű képzése és a mérnöki tanfolyam gyakorlati iránya olyan eltérő volt, hogy hosszú távon egyre kevésbé lehetett elképzelni a két intézmény közös szervezetben való működését. Persze ez a megállapítás a hazai műszaki szakemberekben, csak később, a 30-as évek közepére tudatosodott. Közben az 1820/21-es tanévtől az Institutumban a mechanika oktatására fordított idő tovább csökkent, ugyanis ettől kezdve már csak a második félévben tartotta meg a fizika professzora a mechanika vasár- és ünnepnapi óráit.

1826-ban a kormányzat újra leszállította a Kar tanulmányi idejét két évre. Természetesen ismét a bécsi Egyetem rendszeréhez való igazításról volt szó. -^3/ Ezek után a Kar rendes tárgyai között reál jellegű csak az elemi matematika és a fi-