Szögi László: Mérnökképző intézet a bölcsészeti karon 1782-1850 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 5. (Budapest, 1980)

2. Az Institutum Geometrico-Hydrotechnicum, az első egyetemi szintű magyar mérnökképző intézet

- 82 Institutum Geometricumot érintő egyik pontra és érdekes módon állásfoglalása is pozitív. Nemcsak pusztán egyetért azzal, hogy ismételten ki kell hirdetni, hogy hazai hatóság csak az Egyetemen végzett okleveles mérnököt alkalmazhat, hanem e megállapításához kiegészitést is fűz: "Ehhez azonban én azt fűzöm hozzá, hogy minekutána a praktikus geometriát és kiváltképpen a vizé- pitészetet legjobban tapasztalatok által lehet megtanulni, egy pár fiatalembert, aki a geometriát, mechanikát és vizépitésze- tet tanulja, közalapítványi költségen más országokba, s különösen olyanokba kellene kiküldeni, ahol ezek a tudományok úgy elméletben, mint gyakorlatban a tökély magas fokán vannak." Jellemző, hogy II. József oktatáspolitikája már mennyire feledésbe merült, hiszen a nádor csupán azt ismétli meg, amit az intézet eredeti alapitó rendeletében is olvashattunk. A javaslat mégis figyelemreméltó, mert arra enged következtetni, hogy az oktatásügy várhatóan számos területen visszalépést jelentő új szabályzatában a mérnöki tanfolyam újabb visszafejlesztése nem következik be. Az Institutum Geometricum, a mérnökképzés ekkor még nem áll országos érdeklődés középpontjában, igy a nevelésügynek egyelőre politikai vonatkozásoktól mentes területe, másrészt az állam számára is hasznos szakemberek kiképzőhelye. Nyilván ezen meggondolások alapján kerülnek bele tartalmilag változatlanul az 1806-ban kiadott új tanügyi szabályzatba, a II. Ratio Educationisba az 1791-93-as Közoktatási Bizottságnak az Institutumra vonatkozó ajánlásai.