Szögi László: Mérnökképző intézet a bölcsészeti karon 1782-1850 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 5. (Budapest, 1980)

2. Az Institutum Geometrico-Hydrotechnicum, az első egyetemi szintű magyar mérnökképző intézet

- 83 Az 1806. évi Ratio Sducationis

Az 1806. évi Ratio Bducationisnak az Institution Geometrí- oumra vonatkozó közvetlsn rendelkezései - melyeket a bizottsági anyagokból mán ismerünk - tehát nem voltak hátrányosak az intézetre. A szabályzat egyéb pontjai viszont következményükben nagyon is hátrányosán hatottak a hazai mérnökképzésre. Miután а II. Ratio a reális irányú oktatást a nevelés minden szintjén visszafejlesztette, és az Egyetemen a Bölcsészeti Zár tanulmányi idejét is háromról újra két évre csökkentette, az intézetbe jelentkező hallgatók előképzettségének színvonala erősen csökkent. Ennek következtében az Institutumban kellett azokat az anyagrészeket is megtanítani, amelyek ismeretét a hallgatók korábban már magukkal hozták.

А II. Ratio Sducationis értékelésénél valamennyi fentebb érintett szempontot figyelembe kell venni. Nem ez a rendelkezés szállította le az intézet tanulmányi idejét, hiszen ez már 1792 óta kétéves tanfolyamként működött. A szabályzat más pontjai a felsőbb matematika hallgatására ösztönöztek, mivel ennek tanulása előnyt jelentett az ösztöndíjak és az állások elnyerésében. Nem a Ratioban ugyan, de azzal egyidőben intézkedés történt a nádor javaslata alapján arra nézve, hogy a jövőben hallgatókat küldhessenek külföldre továbbképzésre. 156/ Pontosabban úgy szólt e rendelkezése, hogy vagy a pesti Egyetem két növendéke, vagy a bécsi Mérnökakadémia két hallgatója küldhető külföldre. Arról, hogy a későbbiekben az Institutum diákjai közül e rendelkezés alapján kijutott-e valaki külföld