Szögi László: Mérnökképző intézet a bölcsészeti karon 1782-1850 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 5. (Budapest, 1980)

2. Az Institutum Geometrico-Hydrotechnicum, az első egyetemi szintű magyar mérnökképző intézet

-64nem kisérte siker, de ennek 5 legkevésbé sem volt oka. Tudományszakénak jól felkészült ismerője volt, de kiemelkedő tudósnak nem nevezhetjük. A matematikával és műszaki jellegű tudományoknak inkább elméletével, mint gyakorlatával foglalkozott, legalábbis szakirodalmi munkássága erre enged következtetni. Ennek-ellenére, diákjainak gyakorlati foglalkozásokat, terepgyakorlatokat is tartott. Szakirodalmi tevékenysége kiterjedt és széleskörű, legtöbb munkája azonban kéziratban maradt. и ár egészen korán, még az Institutum felállítása előtt készített egy munkát a már gyakorló mérnökök részére. 1731-ben e munka kiadását javasolta az Egyetemi Tanács a Helytartótanácsnak, az azonban a munka átdolgozására adott utasítást. 1792-ben egy gyakorlati mértan tanköny kéziratát

adta be a közoktatási regnicolaris deputatiohoz elbírálásra, melynek előszavában kifejti, hogy munkájának kizárólag gyakorlati célja van, a majdan az Institutumba jelentkező fiatalok kezébe egy alapos összefoglalást adni a geometriai-mérnöki tudományokról. Tankönyvei közül 1788-ban jelent meg

a "líathesis practica", majd 1798-ban a "Geometria practica in usum geometrarum Regni Hungáriáé et provinciarum eidem ad- nexarum" című munkája, amely utóbbi a magyar földmérők alapvető kézikönyve maradt még sokáig.

Kéziratai sorában a legkülönbözőbb témájuakkal találkozhatunk. Elsősorban a vizépitészet és térképészet témaköréből irt munkái sikerültek jól, de foglalkozott egészen más műszaki problémákkal is, igy pl. egy figyelemreméltó bányaméréstani kézirata maradt fenn. Rausch inkább jó pedagógus és jó tan-