Szögi László: Mérnökképző intézet a bölcsészeti karon 1782-1850 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 5. (Budapest, 1980)

2. Az Institutum Geometrico-Hydrotechnicum, az első egyetemi szintű magyar mérnökképző intézet

-62­hogy a hallgatók között felosztható ösztöndíj összege az ala­pítás óta változatlan maradt. Félévenként négyszáz forint ösz­töndíj szétosztására volt lehetőség, és igy аз egy-egy di­ákra jutó összeg messze elmaradt а II. József rendeletében em­lített, fejenkénti kétszáz forintos mérnöki ösztöndíjtól. Itt kell megemlítenünk azt is, hogy a Makó Pál által ki­dolgozott eredeti tanterv és tantárgyfelosztás sem maradt ér­vényben sokáig. Miután II. József a Bölcsészeti Kar tanulmányi idejét három évre emelte fel, a Kar rendes, kötelező tantárgyai közé néhány újabb is bekerült, többek között a gyakorlati mér­tan, amelyet Rausch Ferenc a harmadéves bölcsészhallgatók ré­szére adott elő. Ezek a tantervi változások, amelyekről később még bővebben szólunk, viszont azt is eredményezték, hogy az Institutum Geometricumban oktatott tárgyak óraszáma át­tételes módon ugyan, de mégiscsak csökkent. Az 1791/92-es tanévre Rausch Ferencet, a gyakorlati mate­matika, vagy más néven a gyakorlati mértan professzorát, az Institutum Geometriáim vezetőjét választották a pesti Tudomány- egyetem rektorává. E magas beosztásban Rausch 1792 tavaszán el­érkezettnek látta az időt arra, hogy rávegye a Helytartótanács illetékeseit, próbáljanak hathatós segitséget nyújtani a fej­lődésében ugyancsak megrekedt intézetnek. Rausch kezdeményezé­se egészen új történeti körülmények között történt, II. József rendszerének bukása és az 1790/91-ез országgyűlés utáni orszá­gos felbuzdulás idején. Mielőtt azonban e körülményekkel fog­lalkoznánk, ismerkedjünk meg végre alaposabban Rausch Ferenc­cel, az intézet legelső tanárával, illetve vezetőjével.

Next

/
Thumbnails
Contents