Szögi László: Mérnökképző intézet a bölcsészeti karon 1782-1850 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 5. (Budapest, 1980)

2. Az Institutum Geometrico-Hydrotechnicum, az első egyetemi szintű magyar mérnökképző intézet

— о

tői, de különösen végétől kezdve azonban számos jel mutatott arra, hogy az Intézet működésével nincs minden rendben.

Az alapitó rendelet mind a felvétel feltételeit, mind pedig a szigorlat rendjét igen keményen és szigorúan szabta meg, s ez eleve nem hathatott a magasabb hallgatói létszám kialakulása irányába, a kezdeti nagyobb érdeklődést leszámítva. Az 1784. évi tetőzés után - amely a XVTIX. századi hallgatói létszám maximuma - a diákok fokozatosan csökkenő számban jelentkeztek az intézetbe. Az első támadás mégsem az Institutum felvételi rendszerét érte, nem is sokkal az intézet felállítása után. Kint ismeretes, II. József rendele te értelmében azok a gyakorló mérnökök, akiknek munkája ellen kifogás merült fel, utólagosan a mérnöki szigorlat letételére voltak kötelezhetők. Az ilyen geometrák egy csoportja, 1785-ben beadványban kérte az Egyetemi Tanácstól, hogy egyrészt a szigorlat letételére a téli időszakot jelöljék ki számukra, másrészt vegyék figyelembe, hogy hosszú ideje nem foglalkozhattak elméleti tudományokkal, s pontosan határozzák meg számukra a szigorlat módját és anyagát, vagyis gyakorlatilag hozzák nyilvánosságra a mérnöki szigorlat tételeit. Rausch Ferenc természetesen megtagadta a szigorlati tételek nyilvánosságra hozatalát, hiszen ezt az alapitó rendelet sem irta elő, de az Egyetemen sem volt ez szokásos. A Helytartótanács azonban a kérelmezők pártjára állt - eltérve tehát II. József rendeletének ha nem is betűjétől, de szellemétől - s 1786-ban elrendelte a tételek összeállítását, amelyet Rausch 1786 nyarán el is készített.

Az intézet iránti érdeklődést csökkentette az a tény is,