Szögi László: Mérnökképző intézet a bölcsészeti karon 1782-1850 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 5. (Budapest, 1980)

2. Az Institutum Geometrico-Hydrotechnicum, az első egyetemi szintű magyar mérnökképző intézet

- 52 ve tudása ellen elöljáróságuk részéről panasz merült fel. Végezetül azokat a hallgatókat, akik a szigorlatot sikeresen leteszik, de mérnöki állásban elhelyezkedni nem tudnak, a kamarai mérnökök mellé kell beosztani segédként, illetve helyettesként, hogy még több gyakorlatot szerezve, a későbbiekben megfelelő nyilvános mérnöki álláshoz juthassanak.

Az eddigiekben ismertetett királyi rendelet alapossága és jól előkészítettsége ellenére is számos homályos pontot, tisztázatlan kérdést tartalmazott. Mint láttuk, a hároméves oktatási rendszert az intézkedés úgy képzelte el, hogy a tananyagot - mind elméleti, mind gyakorlati részét - három egyenlő részre osztva kell előadni, hogy abba bármelyik tanévben be lehessen kapcsolódni. Ebben az értelemben nem is beszélhetünk az intézet I., II., vagy III. éves hallgatóiról, csupán olyan diákokról, akik előbb, illetve később kezdték meg tanulmányaikat. Az Institutum fő tantárgyát - lévén egyetlen oktatója, mindhárom "évfolyamnak" egyszerre kellett tanitani, és az évfolyamok bizonyos szétválasztására legfeljebb a melléktantárgyak esetében kerülhetett sor. Ez a szisztéma viszont lehetetlenné tette az oktatás jó megszervezését, a tantárgyak anyagának egymásra építését, nem beszélve jónéhány gyakorlati problémáról. Nem véletlenül jegyzi meg 1785-ben az akkor dékánná választott Rausch Ferenc e rendszerrel kapcsolatban, hogy az is nehézséget okoz, hogy ha egy hallgató a harmadik évben bukik meg, nem tud ismételni, mert a következő évben egészen más anyagot adnak elő, s Így minimálisan egy évet kell várnia, mig ismétlésre beiratkozhat. Ezek a gondok azonban az első ó