Szögi László: Mérnökképző intézet a bölcsészeti karon 1782-1850 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 5. (Budapest, 1980)
2. Az Institutum Geometrico-Hydrotechnicum, az első egyetemi szintű magyar mérnökképző intézet
- 51 tok tartásának szükségességét indokolta többek között az a jelenség is, hogy a megyei és uradalmi mérnökségekben alkalmazott személyek gyakran meglepően kevés elméleti /matematikai/ ismeretekkel rendelkeztek, s mivel előzetes vizsga letételére nem voltak kényszerítve, alkalmazásuk nem hozta meg azt az e— redményt, amelyet a törvényhatóságok joggal elvártak. Az ilyen jelenségek elkerülése érdekében mondja ki a rendelet, hogy "az elméletben és gyakorlatban kiművelt ifjaknak, mielőtt nyilvános mérnöki állásba küldetnének és bizonyítványokkal elláttatnának ... a befejezett három év után szigorlatot kell tenniük ... az alkalmazott matematikának minden részletéből ... és végezetül a mezőn /a terepen/ praxisuknak próbáját is bizonyítaniuk kell, hogy nemcsak elméleti, de gyakorlati jártasságukat is meg lehessen Ítélni." A szigorlati bizottság tagjai: ismételten az Egyetemi Tanács elnöke, a Bölcsészeti Kar igazgatója, az alkalmazott matematika, a mechanika és a mezőgazdaságtan tanárai, továbbá kamarai esküdtek és megyei mérnökök. A külön elméleti, s külön gyakorlati részből álló szigorlat tehát komoly próba elé állította az Institutum Geometricumot elvégző hallgatókat. Csak így volt várható azonban, hogy az intézetből valóban képzett szakemberek kerüljenek ki. Mint a szabályzatban is olvashatjuk: "sic enim spes est, solldos aliquando Geometras, et utiles hoc in genere Patriae Cives procurandi." A már mérnöki gyakorlatot folytató személyekkel kapcsolatban annyi rendelkezés történik, hogy közülük csupán azokat kell a szigorlat letételére utasítani, akiknek munkája, illet
