Szögi László: Mérnökképző intézet a bölcsészeti karon 1782-1850 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 5. (Budapest, 1980)
2. Az Institutum Geometrico-Hydrotechnicum, az első egyetemi szintű magyar mérnökképző intézet
- 48 kapcsolatban merült fel a későbbiekben a legtöbb probléma. Mielőtt azonban e problémakör vizsgálatához fognánk, nézzük meg, hogyan rendelkezik a szabályzat az Institutum Geometricumban előadandó tantárgyakról és a szigorlatokról. A királyi rendelet bevezető soraiból is kitűnt, hogy az intézetet elsősorban földmérői és vizépitészeti feladatokat megoldó mérnökök képzése céljából állították fel. E célkitűzésből következik, hogy az Institutum hallgatóinak az előbbi tudományokból magas színvonalú szakképzést kell kapniuk, azonban ugyancsak a fentieknek megfelelően ez azt is jelenti, hogy a műszaki tudományok egy jelentős része csak érintőlegesen, vagy éppen úgy sem kap helyet az intézet tantervében. A királyi rendelet és a szabályzat szövegét olvasva, igen tanulságos összeállitást készíthetünk arról, hogy а XVIII. sz„ végének vezető kulturpolitikusai szerint mi minden tartozott egy mai szóval mérnöknek - akkoriban geometrának, földmérőnek - nevezett műszaki szakember feladatkörébe. Ezen összeállítást mér csak azért is hasznos elkészítenünk, mert az Institutum tantervét is ennek megfelelően állították össze 1782-ben. A királyi rendeletből kiderül tehát, hogy:- "Mivel főkép a megyékben alkalmazott mérnököknek hivatalához hozzátartozik, hogy pontos erdő-, szántóföld-, rét és kertfölméréseket készítsenek, használható térképeket szerkesszenek, a gátakat és töltéseket rendben tartsák, a vizeket és folyókat levezessék, a mocsarakat kiszárítsák, a közutakat kijelöljék s készitésükre felügyeljenek, s különösen hasznos, hogy a polgári épitke-
