Szögi László: Mérnökképző intézet a bölcsészeti karon 1782-1850 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 5. (Budapest, 1980)

4. A Műegyetem és a műszaki felsőoktatás reformjának kérdései az 1848–49-es forradalom és szabadságharc időszakában. A mérnöki intézet egyesítése az Ipartanodával

- 216

getlenség és különállás felszámolását, Illetve az országnak a szigorúan centralizált állam szervezetébe való bekapcsolását tűzte ki célul. Először a forradalmat támogató erőkkel számoltak le, s ezután következhetett a centralizált államapparátusnak a birodalom igényeinek megfelelő modernizálása.

A megtorló akciók a lehető legnagyobb mértékben érintették a műszaki felsőoktatás ügyét, az Ipartanodát. 1849 szeptemberében még szó sem lehetett a már több mint egy éve zárva lévő intézet megnyitásáról, hiszen az amúgyis rossz állapotban lévő épületben a császári csapatok laktanyát rendeztek be. Л tanárok közül most már Arensteint és Lővényit is felfüggesztették állásukból, s ügyükben a végső döntést a később felállított

дро /

fegyelmi bizottmány mondta ki. ' E bizottmány azonban csak

V

I850 nyarán ült össze, s tárgyalta az intézet tanárainak ügyét, s a reáloktatás szervezeti formáira vonatkozó döntések is még egy évet várattak magukra. Az 1849/50-es tanévben ennek megfelelően még a korábbi rendszer alapján - de már mindenki által ideiglenesnek tartott jelleggel - működött tovább mind az Ipartanoda, mind pedig az Institutum Geometricum.

Az egyetemi fegyelmi bizottmány a tanárok forradalom alatti tevékenységét vizsgálva mind Petzelt Józsefet, mind pedig az Orvosi Karról Nendtvich Károlyt a magyar függetlenség ügyét leginkább támogatók - s igy "hűtlenség" bűnébe esettek - csoportjába sorolta. Petzeltet azonnal elbocsátották állásából, Nendtvich pedig az Egyetemről visszakerült az Ipartanodába. A mérnöki intézetben ebben az utolsó - még önállóan tartott - tanévben Petzval Ottó és Jedlik Ányos tartotta meg az