Szögi László: Mérnökképző intézet a bölcsészeti karon 1782-1850 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 5. (Budapest, 1980)

1. Előzmények az Institutum Geometrico-Hydrotechnicum alapításáig

-20 vitelt - és már alkalmazott műszaki tárgyakat is tanítottak. E tárgyak közül különösen a gyakorlati mértan, a földmérés, a térképkészítés, a mechanika /gépek fajtái és szerkezete/, a hidrosztatika, a bányamértan és a polgári építészet érdemel külön figyelmet. A korántsem részletes felsorolásból is kitűnik, hogy a Collegium Oeconomicum tananyagában a kor polgári mérnökének munkájához szükséges valamennyi tudományággal találkozhatunk. A kutatónak akaratlanul is az a benyomása támad, hogy az intézmény keretében egyszerre akarták azt a sokféle i- gényt kielégíteni, amely a különböző szakemberek iránt felmerült. A szenei tanintézet lényegében egyszerre mezőgazdasági szakiskola, kereskedelmi szaktanfolyam, s polgári mérnökképző "főiskola". Az elmaradott hazai viszonyok érthetővé teszik az iskola sajátos helyzetét, de az intézet oktatási körének eny- nyire szerteágazó volta nem biztosíthatott komoly perspektívát a kollégiumnak.

A Collegium Oeconomicummal kapcsolatban azonban már alapításakor az előbbieknél konkrétabb problémák is adódtak. Az intézetbe mindössze 20 hallgatót vehettek fel. A felvett hallgatók azonban csak katolikusok és nemesi származásúak lehettek, sőt hat helyet mindig kamarai tisztviselők fiaival töltöttek be. A korlátozott létszám és a szigorú felvételi feltételek eleve nem segíthették alő az intézet fejlődését. Az oktatás nyelve a német volt, s bár ez ellen a rendek az 1764-65 évi országgyűlésen felszólaltak, az intézet fennállásának e- gész időszakában az is maradt. E korlátozó rendelkezések következtében, s az intézet kicsiny méreteinél fogva a Collegium