Szögi László: Mérnökképző intézet a bölcsészeti karon 1782-1850 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 5. (Budapest, 1980)

4. A Műegyetem és a műszaki felsőoktatás reformjának kérdései az 1848–49-es forradalom és szabadságharc időszakában. A mérnöki intézet egyesítése az Ipartanodával

- 195 hogy az Institutum Geometricum élére Petzvalt, a kiváló elméleti szakembert állitsák, az inkább gyakorlati érzékű. Petzelt helyére, de mindez korántsem volt eldöntött tény. Az ilyen hi- rek terjedését mutatja az is, hogy Kruspér István Bécsből fontosnak tartotta, hogy a kérdéssel kapcsolatban nyilvánosan is állást foglaljon, s a sajtóban közölje véleményét. ^85/ gjUS_ pér nem a két tanár személyéről, hanem elsősorban az elméleti, vagy gyakorlati irányú mérnökképzésről irt, s ez ügyben egyértelműen a Petzelt féle gyakorlati irányú oktatási módszer mellett foglalt állást: "Meggyőződésem t ihát oda megyen ki, hogy az egyetemi előadásokat gyakorlati munkálkodásnak kisérnie kell, itt kell a növendéknek megismerkedni minden mérő szerekkel, ... itt kell neki a különféle felmérési rendszereket gyakorlatilag összehasonlítani ... Petzelt tanár úr tanítási rendszere ellen szegülni meggyőződésem szerint öngyilkolás." A mérnöki intézet hallgatóinak mozgalma főleg szakmai vitákat és hasznos tanácskozásokat jelentett, s legfeljebb kis mértékben érintett személyi kérdéseket. Jedlik, Petzelt és Petzval 1848 tavaszán és nyarán együtt tartották meg a mérnöki intézet hallgatóinak szigorlatait. Eötvös már április 24-én úgy rendelkezett, hogy a tanévet a tanintézetekben minél előbb be kell fejezni, majd június 10-én az egyetemi szigorlatokat is felfüggesztette, kivéve az orvosok és mérnökök még hátralévő "szigorú próbatételeit". A forradalom győzelme után láthatólag nőtt a mérnöki pálya iránti érdeklődés. 1848 tavaszán korábban még sohasem tapasztalt nagy számban jelentkeztek az intézet régi, de szigorlatot még nem tett hallgatói, hogy a szigorlatok lété