Szögi László: Mérnökképző intézet a bölcsészeti karon 1782-1850 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 5. (Budapest, 1980)

3. Reformkori törekvések az önálló magyar Műegyetem létrehozására

- 174 ta be, akinek véleményét Kossuth a Pesti Hírlapban is közzétette, Valero kijelentette: "A magyar gyámok kénytelen munkásait drága pénzen taníttatni ... mert a hatóságok elegendő mértékben a szükséges intézetekről e részben sem gondoskodtak." ^33/ Hasonlóképpen nyilatkoztak a hrlnyovai üveggyár bérlői is: Az elmaradottságon segíteni, lehet "egy általánosan óhajtott, s az egész honra nézve elkerülhetetlen szükségü összmüvészeti intézetnek /polytechnikon/ ... felállítása által,"

A jelentés Vállas munkája alapján, mintegy a hazai ilyen irányú javaslatok összegzéseként terjesztette elő alaposan indokolt, s szinte minden részletre kiterjedő tervezetét a felállítandó központi magyar Műegyetem szerkezetéről, tantárgyairól, az intézet személyzetéről, a szertárakról és gyűjteményekről, a hallgatók külföldi továbbképzéséről és a vizsgarendszerről, Részletes ismertetését feleslegesnek tartjuk, mivel az az országgyűlésen végül is nem került tárgyalásra. ^36/ összességében azt mondhatjuk, hogy rendkívül nagyvonalú, messzire mutató és figyelemre méltó javaslat készült el, amely azonban jóval többet akart, mint amennyit az adott keretek között akkor meg lehetett valósitani.'Az intézet a bécsi Politechnikumhoz hasonlóan előkészítő, kereskedelmi és mütani /technikai/ tagozatokból állt volna, ahogy ezt már Vállas előző röpiratában is olvashattuk. A választmány esetenként még újabb javaslatokkal bővitette Vállas eredeti előterjesztését. A külföldi továbbképzés esetében pl. Vállas három mütani hallgatót javasolt kiküldeni Németországba, Franciaországba vagy Angliába, s ezt a választmány olaszországi, belgiumi, sőt esetleges amerikai ki