Szögi László: Mérnökképző intézet a bölcsészeti karon 1782-1850 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 5. (Budapest, 1980)

3. Reformkori törekvések az önálló magyar Műegyetem létrehozására

- 129 mind pedig az abszolutizmus időszakában. 1815-ben a technikai tagozaton még csak egy magyarországi hallgatóról van tudomásunk, de 1829-ben ugyanott mér ötven Magyarországról, illetve Erdélyből származó diák végezte tanulmányait. 228/ itt tanult többek között az 1840-es években Kruspér István, a pesti Műegyetem későbbi világhírű professzora, aki a szabadságharc e- lőtt a bécsi intézet Gyakorlati mértan Tanszékén kezdte oktatói pályáját. 229/ Sajnos az 1848 előtti időszakból a korabeli statisztikai kiadványok nem közlik a hallgatóság nemzetiségi összetételét. Emiatt a meglévő szórványos adatok alapján csak hozzávetőleges számításokat lehet végezni arra vonatkozólag, hogy a reformkor idején hány magyar hallgató tanult a birodalom különböző mérnökképző intézeteiben. A polgári mérnöknek készülő magyar ifjak többsége, ha nem az Institutum Geometricum- ban kivánt tanulni, elsősorban a bécsi Műegyetemre óhajtott kerülni. Jóval kevesebben választhatták a prágai intézményt, bár ott is tanultak magyarok, ügy véljük, hogy a bécsi Műegyetemen tanuló magyar diákok száma ebben az időszakban nem sokkal haladhatta meg az Institutum Geometricum hallgatóinak számát. A bécsi Politechnikumban az 1830-as évek végén és a 40-es évek elején a hallgatóság száma elsősorban a technikai tagozaton szinte elképzelhetetlen gyorsasággal nőtt, s 1847-re olyan csúcsot ért el, amelyet az intézet a következő 60 esztendőben megközeliteni sem tudott, s csupán az 1900-as évek elején szárnyalt túl. Nem feltételezhetjük azonban azt, hogy az intézet XIX. századi történetének e virágkorában a hallgatóság számának növekedésével egyenes arányban nőtt volna a magyar mérnökjelöltek száma is.