Szögi László: Mérnökképző intézet a bölcsészeti karon 1782-1850 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 5. (Budapest, 1980)
2. Az Institutum Geometrico-Hydrotechnicum, az első egyetemi szintű magyar mérnökképző intézet
- 117 szék érdekesek, s ezek alapján is megállapíthatjuk, hogy a Bizottság munkájának színvonala alatta maradt az 1791-93-as Bizottság tevékenysége színvonalánál. A Tanügyi Bizottság munkájával a kortársak - pl. Kölcsey Ferenc - sem voltak elégedettek. A Bizottság jelentésében az Institutumra vonatkozó részek is szinte szó szerint megismétlik a csaknem négy évtizeddel korábbi szövegeket, holott az intézet közismert módon nem tudott lépést tartani a műszaki tudományok fejlődésével. Hogy a Bizottság mennyire nem tájékozott a mérnöki tanfolyam gondjairól, azt az bizonyítja legjobban, hogy az egyetlen szövegrész, amely nem a korábbiak ismétlése, éppen a viz- épitészet színvonalasabb oktatásának szükségességéről szól.2o2// A Bizottság tehát éppen azon az egyetlen területen látott hiányosságot, melyen az intézet oktatása még viszonylag korszerű és megfelelő volt. A Bölcsészkarra vonatkozó részek köziil egyetlen pozitívumot érdemes kiemelni. A Kar hároméves tanulmányi idejének vi3szaállitását javasoltak, a ez megvalósulása esetén az Institutumnak is hasznára lehetett volna. A műszaki tudományokban jártasabb kortársak jobban látták az intézet hibáit. Az Építészeti Igazgatóság egyik mérnöke 1831-ben megállapítja, hogy igen nehez és költséges az az út, amelyen "az Inzsenér /akit nem csupa földmérőnek kell venni/ a maga tökélletesedéséhez és kimiveltségéhez jut," 2o^ Ezután arról Írva, hogy a mérnöknek gyakorlatot kell szerezni a víz-, út-, és egyéb építészetben, de a mechanikában is, különösen a mérnöki intézet építészeti oktatásának hiányosságára hívja fel a figyelmet: "... úgy látszik, hogy ebben több
