Egyetemi-jogi művelődésünk fejlődéstörténetéhez - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 4. (Budapest, 1980)
Horváth Pál: Egyetemi – jogi művelődésünk fejlődéstörténetéhez (Előtanulmány az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar történetéhez)
/11/ nyújtanak némi közvetett támpontot az évszázadokat átívelő fehér foltok szemrevételezéséhez, Uagyon valószínű ugyanakkor, hogy az Universitas befogadására alkalmas városi kultúránk hiánya /ill. gyengesége/ következtében életképes egyetemi-jogi művelődés megalapozására sem kerülhetett sor hazánkban még századokon át. A kínálkozó komplex feladatok kapcsán nj^il- ván tisztázandó volna mégis, hogy az érintett századok túlnyomóan nemesi /rendi/ államelméleti- jogi gondolkodása /tudományossága/ valójában milyen áttételekkel jutott az északitáliai /?adua, Bologna/, a német birodalmi, vagy éppen a prágai és a krakkói egyetemeken virágzó jogi ismeretekhez. A három- és félévszázados Egyetemünk történelmi szerepének feltárása érdekében persze nem feltétlenül kell az előképek kialakulásának a korai középkorunk homályába vesző elemzésénél megrekedünk. Utalni kell mégis arra, hogy a 16-17. századi protestáns /nemesi/ államelméleti tudományosság jelenléte nyilván közvetlenül hatott abban az irányban, hogy az eredetileg jogi facultas nélkül szervezett Egyetemünket néhány évtized múltán /1667/ végre kiegészítették. Ennek a még mindig rendi jellegű /nemesi/ államelméleti-jogi tudományosságnak az ősforrásait a protestáns német /fejedelmi/ egyetemek /Heidelberg, Wittenberg stb./ képezték, ezzel szemben az ellenreformáció szellemi központjának mondható nagyszombati Universitas azonban még hosszú ideig nem adott a kor jogi közgondolkodását meghatározó alternatívát. Megnyugtatóan nem tisztázott tehát ma sem, hogy a Jogi Facultas megteremtése milyen ősforrásokban fogant és, hogy ez az önmagában le nem becsülhető keret /a császári római jog, a kánonjog, illetve a még mindent magában foglaló jus patrium/ valójában milyen konkrét társadalmi igény kielégítésére szolgált. A hasonló hézagok és megoldatlan kérdőjelek persze jócskán folytathatók lennének. Az alapozó tanszakok hosszabb- rövidebb enerválódása, a hazai jog művelésének áttörhetetlen gátjai, a latinnyelvü exegetika által uralt "diktálás" és sok más tényező ma már persze forrásokban is alig követhető. Az
