Egyetemi-jogi művelődésünk fejlődéstörténetéhez - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 4. (Budapest, 1980)
Horváth Pál: Egyetemi – jogi művelődésünk fejlődéstörténetéhez (Előtanulmány az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar történetéhez)
- 5 Ъап a feltevés igazát az sem kérdőjelezhetné meg, hogy az egy, illetve másfél évszázadra visszanyúló előzmények egyes ágazatokban módfelett hiányos alkorszakokat foglalnak magukban és, hogy a polgári korszakunk utóbbi háromnegyed évszázadában már nem kizárólag a Budapesti Egyetem volt az egyetemi- jogi művelődés letéteményese. /5/ Nem lehet viszont megfeledkeznünk arról, hogy az előttünk álló feladat eleve a Nagyszombaton /Tmava/ kifejlődő Egyetem egészéhez tapad, amelynek a megoldásában tehát eleve számolnunk kell a jelenkori csehszlovák tudományos élet közreműködésével is. Sőt mi több, nyilvánvaló, hogy miként a jogakadémiák egy része, úgy a századokon át egyedülálló magyar Universitas is természetes forrásává vált a szlovák és más, a kor soknemzetiségű birodalmában élő nép jogi művelődésének. Feladataink ilyen értelemben vett komplex voltát éppen az újabb csehszlovák jogirodalom tette érzékelhetővé, amelynek talaján a Komensky Egyetem nemrég /1967/ gazdag tudományos tapasztalatokon nyugvó nemzetközi konferenciának is helyet adott a Die juristische Bildung in der Slowakei und Ungarn cimmel. /6/ Ma már joggal vélelmezhető tehát, hogy miként a Budai Egyetemi Nyomda két évszázados eredményeiben tapasztaltuk, egyetemi- jogi kultúránk is a korabeli államjogi keretek közé zárt népek egész sorának szellemi felemelkedésével ölelkezik. Egyetemünk Jogi Fakultásának fejlődését vizsgálva a főbb ágazatcsoportok modelljei szerint tehát az idevágó történelmi összefüggések elhanyagolásának veszélye állhatna elő. Az egyetemi- jogi kultúra ősforrásai Nem lebecsülhető veszélyt jelent az a tény, hogy a hazai humán tudományok körében csak sporadikus előzményei vannak a modem histográfiának. A tulajdonképpeni egyetemtörténet tárgykörében is, csak néhány alapkutatásokon nyugvó szintézisre /7/ vagyunk utalva. Ezek a müvek a maguk korában /1835., 188o, 1936./ jelentős előrelépések voltak és az általuk felszínre került tényanyag számitásbavételét számottevő mértékben
