Egyetemi-jogi művelődésünk fejlődéstörténetéhez - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 4. (Budapest, 1980)
Horváth Pál: Egyetemi – jogi művelődésünk fejlődéstörténetéhez (Előtanulmány az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar történetéhez)
- 35 volta szükségessé teszi azonban, hogy e tárgyban is mielőbb állásfoglalás szülessen. Jnnek megkönnyitését szolgálva alább egynémely kinálkozó lehetőségre volna célszerű utalni. a. / A szocialista egyetemünk negyedszázados évfordulója alkalmával közreadott 1LT2 története /1945-197о/ c. kötet jogi kari anyaga szerencsés előzményként mutatja, hogy a főbb szakterületek keretei közt valóban az egyik életképes megoldási lehetőséget láthatjuk az előttünk álló feladatok megoldására. Az előzetes tájékozódás nyomán utalhatunk arra is, hogy az idézett jubileumi kiadvány szerzői készséggel vállalnák az a- dott ágazatcsoportok szerepének feltárását végző munka koordinálását és az érintett oktatási-szervezeti egységek vezetőivel együttműködve az ismert összetevők nyomdakész kéziratait is kialakítanák. Ilegkötés nélkül biztosítani kellene tehát, hogy az ágazatcsoporton belül kimunkált kutatási eredményeket szintézissé formálva, vagy’ egybeszerkesztve alakítsák ki az é- rintettek. Konkrét tapasztalatok bizonyítják a fenti megoldás eredményes voltát, kérdés mégis, hogy a hazai jogtudomány differenciálódását megelőző időkre visszanyúlva van-e egyáltalán realitása az ágazatcsoportos feldolgozásnak? Az ebből eredő problémák feloldására jelenthet némi alternatívát az alább vázolható második variációnk. b. / Nem elvetve az ágazatcsoportonkénti feldolgozást /az ágazatok kibontakozásának kezdeteire visszanyúlva/ jogosnál tűnik az a kivánalom, hogy az alkalom adta lehetőséggel élve Karunk historikus véná.ju alkotói és természetszerűen az ilyen tárgyú kutatásokat végző jogtörténészei kapjanak lehetőséget arra, hogy a 35o éves egyetem történetéhez tapadó, valóban uj tudományos eredményeket hordozó kutatásait adjuk közre, Íz a felfogás egyben azt mondja, hogy az ágazatcsoportok feldolgozói általában csak az utolsó kartörténeti feldolgozás /1935/, illetve a felszabadulás /1945/ közé eső időkre nyúljanak vissza és egyben erejüket a mai élő jogtudomány napjainkig tartó fejlődésének teljesebbé tételére használják fel az érintett tanszékek egyetértésével és közreműködésével. Árnyoldala viszont ennek a variánsnak, hogy a remélhető uj kutatási eredmények
