Egyetemi-jogi művelődésünk fejlődéstörténetéhez - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 4. (Budapest, 1980)
Horváth Pál: Egyetemi – jogi művelődésünk fejlődéstörténetéhez (Előtanulmány az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar történetéhez)
- 31 kfisegyetem, az Alma Ilater tehát ismét elvesztette kapcsolatát a tudásra szomjazó néptömegekkel. Az egyetem épületeit átmenetileg az ellenforradalmi fegyveres erők szálláshelyévé tették, ami által egy ideig - a tulajdonképpeni jogi oktatás - továbbra is szünetelt. Snnek ellenére a reakciós hallgatók különböző csoportjai és szervezetei az elvesztett szemeszterek elismerését és a jogi diploma könnvitett megszerzését követelték. -Az ellenforradalmi kormányzat nyomban lehetetlenné tette a haladó gondolkodású tanárok működését és igv a Kar a reakciós ifjúsági követeléseket már testületileg is szorgalmazta, sőt a szigorlatokra jelentkező hallgatók politikai igazoltatását követelte meg. Valójában a kari tanártestület ebben az időben módfelett megcsappant és túlnyomóan a konzervatív szellemű régi tanerőkre zsugorodott. Az ellenforradalmi kormányzat még a polgári köztársaság idején nyert egyetemi tanári kinevezéseket sem ismerte el, a dékáni tisztet betöltő Vámbéry Rusztemet pedig a kinevezés előtt megszerzett rendkívüli egyetemi tanári cimtől is megfosztották. így az ellenforradalmi kormányzat első évtizedében tanszékek egész sora maradt betöltetlen, pl. hosszabb ideig nem volt professzora a jogbölcseletnek és a nemzetközi jognak, illetve számos párhuzamosan szervezett tanszéknek. A kari testület létszáma a Зо-as évek folyamán tovább fogyatkozott, amit az egymást követő elhalálozások is súlyosbítottak. /75/ Különösen súlyos veszteségek jelentkeztek 1928-1929 körül, /76/ ami által nyilvánvalóvá lett a Kar elöregedése. A megüresedett tanszékek betöltésére irányuló kari törekvéseket a kormányzat nagyobbrészt tudomásul vette, a modem jogtudomány uj irányainak és ágazatainak megfelelő továbbfejlesztés azonban alig haladt előre. Számos reakciós intézkedés tette egyidejűleg antidemokratikussá I'arunk életét. Ilyen volt az 192o:25.tc., amely a "numerus clausuä meghonositásával tűnt ki. Aszerint nemcsak az évente felvehető joghallgatók számát rögzítették, de vallási hovatartozandóság szerint is korlátozni törekedtek a felvételeket. Innen származott egyidejűleg a női emancipáció
