Egyetemi-jogi művelődésünk fejlődéstörténetéhez - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 4. (Budapest, 1980)

Horváth Pál: Egyetemi – jogi művelődésünk fejlődéstörténetéhez (Előtanulmány az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar történetéhez)

- 32 lehetetlenülése is. /77/

Az ellenforradalmi kor tehát a jogi művelődés hatóerejét és jelentőségét antidemokratizmusával is csökkentette, az égetően sürgető reformok ügye ugyanakkor megoldatlan maradt, így az igazságügyi szervek és a Felsőoktatásügyi Egyesület már 1926-ban jelezte, hogy a jogi felsőoktatás nem képes megfelelő tudást nyújtani az életbe kilépő jogász számára. A megoldásra hivatottak hinni vélték, hogy csupán a tanulmányi és vizsga- szabályzatok hiányosságai törtek felszinre és ezek megreformálása a kivánt eredmények eléréséhez vezet. Valójában azonban a Kar életében tapasztalható fellazulásnak, az előadások elnéptelenedésének és az un. "in absentia" hallgatásnak objektiv társadalmi okai voltak. A hallgatók már az első szemeszterek folyamán szétszéledtek és az indexaláírások idején tűntek fel ismét. így a jogi oktatás Burópa-szerte ismert elősdijei, a.z un. külső "jogi szanatóriumok" /78/ igyekeztek befolyásuk alá vonni a hallgatókat és e vállalkozások - a századforduló utáni időket megelevenítve - siralmas kompendiumok szintjére kárhoztatták a jogi művelődést. A Kar a "szanatóriumok" elburjánzását és a jogi felsőoktatást dezorganizáló magántevékenységet önerejéből persze képtelen volt feltartóztatni. Némi megnyugvást csupán a Kar szemináriumainak lassú, de mégis reménytkel- tő előrehaladása nyújthatott. A szemináriumi rendszer a Karon belül lassan általános elismerést nyert és a tanerők majd mindegyike ilyen irányú, tevékenységet fejtett ki idők folyamán. A szemináriumok számában azonban lényeges változás nem történt, de a tanárok szemináriumi munkája és helyenként a munka hatóereje fokozódott. így egyes szemináriumok - hazai vagy külföldi támaszt szerezve - kiadványokat rendszeresítettek, ezúton ösztönözve az elméleti munka iránt érdeklődő hallgatók törekvéseit. Ilásutt a szeminárium intézeti rangra emelkedett /79/ és a tudományos alkotómunka jelentékeny bázisává válhatott. A szemináriumok és intézetek köré csoportosuló fiatal jogászok szükebb csoportjának gondolkodásában, tudásvágyának fejlesztésében nyert tehát e korban értelmet a Kar legjobb tanárainak