Egyetemi-jogi művelődésünk fejlődéstörténetéhez - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 4. (Budapest, 1980)

Horváth Pál: Egyetemi – jogi művelődésünk fejlődéstörténetéhez (Előtanulmány az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar történetéhez)

- 27 ­lására, "bukása azonban megakadályozta annak törvényerőre eme­lésében. izeket a terveket ugyan elejtették /63/, alig néhány évvel később /1333/ azonban cár újabb törvényjavaslat állt ké­szen, melyben e törekvések ismét hangot kapta!:. kar ezekkel és az 13o2-ben jelentkező újabb reformtörekvésekkel is oppczi- cicba került, a tanszabadság hangosa:, hirdetett tételei azon­ban már számottevő védelmet nem jelentette.:. ..z időnként éles küzdelem tovább gyengítette a kar hatóerejét, miközben a retrográd intézkedések törvényerőre emelését csak az uralkodó körök egymást követő válsága háríthatta el. /64/ Végül 1911- ben - a kar előzetes meghallgatása nélkül született - a "Tudo­mányegyetemek és Jogakadámiák tanulmányi és vizsgarendjéről" szóló szabályzat, amely az alapvizsgák számának gyarapításán túl lényeges jelentőséggel nem birt. /65/ A dualizmus válságos évtizedei folyamán a kar tagságának kie­gészítése továbbra is a pályázati rendszer keretében folyt, a megüresedett tanszékek betöltése területén azonban hatványo- zottabb módon jelentkeztek a tudományos utánpótlás hiányossá­gai. A Kar a magántanárok körében szerette volna biztosítani a természetes szukreszcencia bázisainak kiépítését. magántaná­ri cim megszerzése azonban nem nyújtott kellő feltételeket a jelöltek tudományos előrehaladására. A magántanárok ugyanis sorra kényszerültek egyéb munkát vállalni, az utánpótlás kül­földi .sztöndijas rendszere pedig szintén elégtelennek mutat­kozott. Az utánpótlás, időnként megoldhatatlannak tűnő nehéz­ségei ellenére a "tanszabadság" eléggé formális biztositékát, az ugyanazon tárgyban több tanár egyidejű előadását is fenntar­tották. A párhuzamos előadások fenntartása sok nehézséget je­lentett, de a századfordulón már 3ooo fölé emelkedő hallgató­ság foglalkoztatását ez a szisztéma formailag megkönnyitette. A tudományos műhelyek szerepét betöltő szemináriumok fejlődése viszont az áldatlan körülmények közt csak nehezen haladhatott előre. A Kar tanárai egyre jobban felismerték a szemináriumi rendszer értékét és a tudományos utánpótlás érdekében is szor­galmazták most már azok kifejlesztését. A tárgyi feltételek hiánya következtében a születő szemináriumok azonban gyakran, a tanárok magánlakásán találtai: csal: otthonra. /66/ П-

Next

/
Thumbnails
Contents