Egyetemi-jogi művelődésünk fejlődéstörténetéhez - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 4. (Budapest, 1980)
Horváth Pál: Egyetemi – jogi művelődésünk fejlődéstörténetéhez (Előtanulmány az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar történetéhez)
26 érő eines tevékenységét. Az önálló tanszakok és meghirdetett kollégiumok száma, pedig ennél is nagyobb előrehaladást tanúsított. következésképpen a kar tudományos eredményei és az európai jogi művelődés szintjének megközelitésére irányuló törekvések egyre nyilvánvalóbbá lettek. így a 19. század nagy jogi i:v.olái és szellemi áramlatai sem maradhattak többé ismeretlenéi. a magyar jogi gondolkodás területén. /61/ nyilvánvaló tehát, hogy a polgári jellegű egyetemi- jogi művelődésünk szerepének feltárásában a kor uralkodó szellemi áramlatait is számba kell vennünk. A dualizmus válságos évtizedeiben A 19. század utolsó évtizedétől az I. világháború végéig terjedő korszak ismét felszinre vetette a Kar továbbfejlődése előtt álló nehézségeket. Az országban a budapesti Kar mellett működött már egy testvérkar, de a növekvő jogi művelődési igényeket ez távolról sem elégítette ki. A különböző hitíelekezetek megtartották jogakadémiáikat és az e téren szerzett jogok kiterjesztésére törekedtek. Az anyagi helyzetében csakúgy, mint tudat- és érzésvilágában lesüllyedő dzsentri széles tömege áradt ebben a korban a jogi pálya felé és e réteg hiányos felkészültségét többnyire a jogakadémiák nyújtották. /62/ A tarthatatlan körülmények szerves összefüggésben voltak a dualista Magyarország közállapotával, amely lehetővé tette, hogy a hitfelekezetek a jogi művelődés terjesztésében az egyetemek jogi karaival közel egyenlő jogokkal _rjanak. Az egyetemi jogi felsőoktatás ebben az áldatlan küzdelemben ismét lényegesen lemaradt a kor követelményeitől. A Kar legjobb gondolkodói előtt nyilvánvaló volt bár, hogy a gyakorlati jellegű modem oktatási formák kifejlesztésére lett volna szükség. .ahelyett az 189o-es évek elejétől egymást követték az o- lyan reformtörekvések, amelyek a tanulmányi idő csökkentését, a jogi doktorátus minósitó jellegének felszámolását és természetszerűen a jogakadémiák szerepének növelését helyezték kilátásba. Legkorábban gróf Isáky Albin vallás- és közoktatási miniszter tett kísérletet e reformok törvényjavaslatba fogla-
