Egyetemi-jogi művelődésünk fejlődéstörténetéhez - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 4. (Budapest, 1980)
Horváth Pál: Egyetemi – jogi művelődésünk fejlődéstörténetéhez (Előtanulmány az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar történetéhez)
- 25 megtette. A példát ismét a bécsi egyetemen akkor már virágzó jogi szemináriumi rendszer szolgáltatta. Ízért is a Kar egy ideig vonakodással fogadta a kezdeményezést, Trefort azonban 1878-1879-ben, majd az 188o-as években ismételten visszatért eltökélt szándékához és a szemináriumok kiépítését szolgáló tárgyi feltételeket is előteremtette. A nemes cél a jogtudomány kiemelkedő egyéniségei köré kivánta gyűjteni a fiatal jogásznemzedék legtehetségesebb tagjait és ezek munkára serkentésével tudományos miihelyek kifejlődését igyekezett elérni. A bécsi egyetem tapasztalatai alapján is nyilvánvaló volt, hogy a szemináriumok egyaránt alkalmasak, úgy a praktikus jogi tevékenység elmélyítésére, mint a történeti, illetve az elméleti kutatómunkába való bevezetésére, vagyis a tudományos utánpótlás útjainak keresésére. így a szegényes tárgyi feltételek közt е́- lő Kar tanáraira is ösztönzően hatott a tudományos munka fokozott lehetőségeit nyújtó szemináriumok kiépítése, főként az 188o-as évek közepétől. Elsőként a Trefort Ágoston progresszív törekvései iránt lelkesedő Vécsey Tamás élt ezzel a lehetőséggel és létrehozta a római jogi szemináriumot, megalapozva egyúttal a tanszak évezredek társadalmi tapasztalatait magábafog- laló szakkönyvtárát. /59/ Követte ezt a lépést Pöldes Béla által vezetett nemzetgazdasági és statisztikai szeminárium élet- rehozása, majd pedig az egyetem központi épületének átépítése /1886/ nyitott uj lehetőséget a kis jogtudományi műhelyek ki- fejlesztésére. íme kiemelkedő változások nyilván csak a kezdeti lépéseket jelentették a tudományos munka alapfeltételeinek megteremtésében, az elért eredmények azonban értékes támpontokat nyújtanak az előttünk álló feladatok megoldásában. A szemináriumi rendszer kibontakozása mellett az önálló tanszékek fejlesztésének ügye is megőrizte jelentőségét a dualizmus korszakában. Ide utal az is, hogy a magyar jogtudomány számos nagynevű művelője kapott ezidőben kinevezést a Karra. /60/ Az előrelépést mutatja pl. hogy - mig az 1866/67-es tanévben a Karnak csupán 3 rendes és 6 magántanára volt - az 187o-es évek közepén már 16 rendes és 7 magántanár fejthette ki
