Egyetemi-jogi művelődésünk fejlődéstörténetéhez - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 4. (Budapest, 1980)
Horváth Pál: Egyetemi – jogi művelődésünk fejlődéstörténetéhez (Előtanulmány az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar történetéhez)
- 24 jogot nyertek volna a Ear tanárai. Ez a felfogás 1871 után általános elismerést nyert, /54/ és, mint a Kar harmadik évszázadának első jelentősebb vívmánya túlélte a dualizmus korát a- nélkül, hogy általa a polgári jellegű tanszabadság valóban ki- teljesedett volna. /55/ A polgári jellegű jogi művelődésünk sajátos szinfolir jaként a dualista Magyarország állam életének igényei vetették felszinre a jogi oktatás bifurkációját. Ezek a törekvések szintén az 187o-es évek elején bontakoztak ki, de csak évekkel később nyertek szabályozást. /56/ Valójában a bifurkáció a jog- és államtudományok elválasztását célozta és a neoabszolutizmus által alkotott tanterv gyökeres megváltozása nélkül lehetővé tette a külön jogtudományi, illetve államtudományi doktorátus megszerzését. /57/ Az egymástól elkülöníthető doktorátus bevezetése azonban az állam- és jogtudományok közötti összefüggés negbomlásának veszélyét rejtette magában, amit az egyidejűleg foganatosított uj alapvizsga, illetve szigorlati szabályzatok utján kivártak elhárítani. Eme rendelkezések szerint a szakképzettség általános alapjait biztositó két alapvizsgán a jog- és államtudományok egysége, a három jogi és a két államtudományi szigorlaton pedig a bifurkáció érvényesült. A szétválasztás tárgyában 1875 előtt és után egyaránt hangos viták zajlottak, a káros hatások viszont egyértelműen a jogtudományok hanyatlásában mutatkoztak és ennek következményei a jogiképzettséget megkövetelő pályák területén rövidesen jelentkeztek. Az állami szolgálatban állók jogi képzettségének kiterjesztését szolgáló :ésőbbi jogalkotás /58/ sem tudta e hiányosságokat maradéktalan -ul elhárítani. A bifurkáció ezen formája tehát a megoldatlan problémákat átvitte magával a magyar jogi felsőoktatás leg- ujabbkori történetébe is. Vizsgált korszakunk egyik legjelesebb eredménye volt a 15. század utolsó évtizedei folyamán kibontakozó szemináriumi rendszer. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter я budapesti Kar iránt támasztott tudományos követelményeket -.'ette figyelembe, amikor első idevágó lépéseit még 1873-ban
