Egyetemi-jogi művelődésünk fejlődéstörténetéhez - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 4. (Budapest, 1980)
Horváth Pál: Egyetemi – jogi művelődésünk fejlődéstörténetéhez (Előtanulmány az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar történetéhez)
- 23 uj történelmi feltételek a jogi művelődés reformjának ügyét szinte permanens módon felszinen tartották. Karunk ebben az évszázadban is megőrizte vezető szerepét a magyar jogi művelődés területén, de nem tarthatta meg kizárólagos, egyedülálló pozícióját. A pesti Kar és az országban már régóta ismert nagyszámú állami és felekezeti jogakadémiák mellett rövidesen kifejlődött egy uj művelődési központ Kolozsvárott /1872/. A kolozsvári egyetem jogi fakultásának kialakulása tehát uj helyzetet teremtett, jelezve azt a követelményt, amely a későbbiekben újabb testvérkarok keletkezését is előidézte az országban. Ez a fejlődési folyamat Karunk szerepét és jelentőségét nem csorbította, annál nagyobb erőfeszítéseket követelt meg a tudományos erők kifejlesztése és a gyors ütemben differenciálódó tudományterületek hazai megerősítése területén. Ezért a tudományos utánpótlás intézményesített formáinak kialakulatlansága mellett hatványozott felelősség nehezedett a nagyobb reputációval biró budapesti Karra, amelynek szerepét talán éppen ettől a korszaktól kezdve lehetne eredményesen feltárni a főbb polgári jellegű ágazatcsoportok kereteihez tapadva. Karunk a dualista állam kialakulásával egyidejűleg eredményes küzdelmet folytatott azért, hogy visszanyerje jogait és belső önkormányzatát, a neoabszolutizmus nyomasztó befolyásának felszámolását azonban nem követte a jogi felsőoktatás uj alapjainak kiépitése. A Kar szervezeti és működési elveit az 1848:19.te.-be megfogalmazott "tanszabadság"-ra vezették vissza, valójában azonban továbbra is az 1855-ben kiadott osztrák tanterv módositott keretei közt fejlődött tovább a jogi felsőoktatás. A vallás- és közoktatásügyi miniszter kezdeményezésével születtek ugyan reformtörekvések /53/, de lényeges változások az 187o-es évek közepéig nem születtek. A Kar a "tanszabadság" gondolatához visszatérve abban látta az előrehaladás biztositékát, ha az egyes tárgyai: előadását több - a tudományág területén járatos - tanerő számára is biztosítják. Eszerint nemcsak a kinevezésben megjelölt tárgy meghirdetésére, hanem a habilitációban érintett bármely stúdium előadására is
