Egyetemi-jogi művelődésünk fejlődéstörténetéhez - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 4. (Budapest, 1980)
Horváth Pál: Egyetemi – jogi művelődésünk fejlődéstörténetéhez (Előtanulmány az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar történetéhez)
21 légkörében indult el ismét az oktatás, amelyben visszatért a latin, illetve a német nyelv használata. A kormányzat azonban az 1848 előtti állapotokat maga sem kivánta többé visszaállítani, igy a Kar testületi jogait a tanulmányi munka szűk területén fokozatosan megtűrte és a szükséges reformok ügyével nem foglalkozott. A Kar uj tagjainak kinevezése azonban a testület megkérdezése nélkül folyt. Formailag a tanszabadságot sem számolták fel, de a birodalmi egységtörekvéseknek megfelelően a bécsi egyetem rendjének bevezetésére törekedtek és e fő törekvés mellett megtűrték akár a jogi "encyclopedia" és az összehasonlító jog tanítását is, ha az Bécs szénára megbízható tanárok kezében volt. A bizonytalanság és az önkény hosszú évei után sem zárult le tehát Egyetemünk történetének válságos korszaka. Az 185o-es évek közepétől újabb megpróbáltatást jelentett pl. a jogi művelődés elnémetesitésére irányuló törekvés. A monarchia összes egyetemeire érvényes uj tanterv /1855/ ugyanis a német birodalmi, illetve az osztrák jog tanítását mindenek fölé helyezte. /5о/ Ez a tendencia a központosított állam- és az egységes birodalmi jog megkésett gondolatát rejtette magában és a Deutscher Bundnak Habsburg vezetés alatt történt visszaállításából fakadt. A jogi oktatás elnémetesitése azonban fokozódó ellenállást váltott ki a Karon és a hallgatóság aktivizálódása ismét a magyar nyelv használatáért küzdő erőket állította előtérbe. Nyilván a közelgő politikai rendezés kifejezője volt, hogy a Kar a magyar nyelvet kellően nem ismerő tanerők jelenléte ellenére a nemzeti törekvések mellett állt. Eddigi ismereteink szerint a küzdelem lényeges vezetői Pauler Tivadar és Wenzel Gusztáv voltak, akik óvatos lépésekkel és a küzdelmet eredményesen lezáró 186o. évi október 26-i kari ülés egyhangú határozatával a magyar nyelvű egyetemi oktatást végre elismertették. Ezt a lépést utólag a helytartótanács 186o. november 11-i leirata is akceptálni kényszerült, valójában azonban sem a korabeli egyetemi mozgalmak részletei, sem a résztvevők távolabbi célkitűzései feltárást nem nyertek.
