Egyetemi-jogi művelődésünk fejlődéstörténetéhez - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 4. (Budapest, 1980)
Horváth Pál: Egyetemi – jogi művelődésünk fejlődéstörténetéhez (Előtanulmány az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar történetéhez)
2o lehetőség konkrét, gyakorlati végrehajtásától joggal lehetett várni a magyar jogi művelődés felvirágzását, Karunk nagy fel- emelkedését. Valóban a forradalmi kormányzat a Kar feladatává tette a szükséges reformok kidolgozását /48/ és ezzel mozgásba hozta, a fél évszázados válsággal küszködő Universitásunk egészét. Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter maga is készített egyetemi alapszabálytervezetet /49/, de az események újabb fordulatai következtében sem a Kar tervezete, sem az alapszabályzat nem léphetett életbe. A napvilágra került tervezetek jelentőségét mégis az adja, hogy ezúttal a magyar jogi művelődés legmerészebb törekvései nyertek megfogalmazást. Itt látjuk először elérhetőnek a modern jogtudományok vívmányait, amelyek a hagyományos tárgyak mellett helyet kivántak adni a jog és államtudományi "eneyclopedia"-nak, a modern jogbölcseletnek és a legfejlettebb nyugati országokban is csak kialakulóban lévő összehasonlitó jogtannak. A történeti jogtudományok, a politika, a közgazdaságtan és sok más modem tudományág előtt kivánta Karunk megnyitni kapuit és ezek segítségével a "cselekvő életre alkalmas" jogi művelődést kivánt hazánkban meghonosítani. E törekvések beszédesen bizonyítják tehát, hogy a Kar a nemzet ébredése idején megtalálta méltó helyét, a nemzeti függetlenségi harc tragikus bukása azonban útját állta ennek, a magyar jogi -művelődés felvirágzását Ígérő fejlődésnek. Közelebbi feladatainkat tekintve mégis az eddiginél kiterjedtebb aspektussal kell feltárnunk a Lehrfreiheit magyarországi /reformkori/ előzményeit, sőt annak egy sokszorosan módosult /deformált/ továbbélésével is számolnunk kell. A Habsburg-abszolutizmus uralmának visszaállitása a Kar életét is hosszú időre meghatározta, mivel a haditörvényszék önkényes intézkedései a Kar egész testületével szemben, az igazoltatás, stb. egy időre a kibontakozás reményét is eloszlatta. A Schmerling által Bécsbe rendelt Frank Ignác öngyilkossága /185о. március 4./ is fokozta a bizonytalanságot, mi-o közben a kormányzat már a Kar Budára történő visszahelyezésével foglalkozott, hogy a polgárosodó társadalmi környezetétől elszakítsa a jogi művelődés fellegvárát. Félelem és gyanakvás
