Egyetemi-jogi művelődésünk fejlődéstörténetéhez - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 4. (Budapest, 1980)
Horváth Pál: Egyetemi – jogi művelődésünk fejlődéstörténetéhez (Előtanulmány az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar történetéhez)
- 13 zedeken át anyagi nehézségek csorbították. Kellő anyagi alap hiányában egy ideig csak; az egyházjog és a római jog tanítása volt biztosított és a magyar jog eredményes művelése csak a század utolsó negyedében bontakozott ki. Sokat tettek ezirány- ban a hazai jog első művelői, akiknek munkássága nyomán még a 17. század utolsó évtizedében kialakultak az un. "nyilvános vitatkozások". /22/ A hazai jog tanításának alapvető forrása lett Werbőczi István "Hármaskönyve" /23/ és a 16. század végén születő Corpus Juris Hungarici. A tanárok a római és az egyházjog oktatása során is gyakran tettek lépéseket a hazai joggal való kapcsolatok elemzése irányában. így a Kar történetének első saeculumában már jelentős tudományos előrehaladás történhetett a magyar jcg művelése területén. /24/ Az előadások /lectiones/ egyébként a korabeli európai egyetemeken megtalálható kezdetleges formában, vagyis diktálással történtek, nyomtatott tankönyvek pedig még jórészt hiányoztak. A diktálás nyelve majdnem kizárólag latin volt, de helyenként előfordulhatott - igy főként az un. "disputatio"-knál, hogy a tézisek vitáit hazai nyelven is folytatták. /25/ A Kar által kialakított jogtanitás eszközei a 18. század utolsó harmadáig lényegesen nem változtak. /26/ A katolikus barokk kultúra virágzásának végéig változatlanul fennmaradt tehát a "Ratio Studiorum" szerint történő egyetemi oktatás. A jogi művelődés területén ez a feudális jogrend megszilárdítását, a vallásos jogszemlélet uralmát jelentette. Jogosnak tűnik tehát az a vélelmünk, hogy e század folyamán végleg megszilárdult a magyar jogi művelődés központja, mely alkalmas volt a reneszánsz egyes vívmányának továbbvitelére, a rendek és az uj feudális arisztokrácia jogi gondolkodásának fejlesztésére. Hnnek ellenére nem hallgatható el, hogy ez a közel egy teljes évszázadot kitevő etáp jogi historizmusunk érdeklődési köréből hosszú idő óta kiesett. Az idevágó újabb vizsgálódásaink tehát, /27/ csak némi kapaszkodókat jelenthetnek a kialakult egyetemi- jogi művelődésünk első évszázadának feltárásához.
