Gergely András: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filózófiai Tanszékének története 1867-1918 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 3. (Budapest, 1976)
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filozófiai Tanszékének története 1867–1918
- 17 férhetetlen magatartásának, személyes önzésének, kétes hivatali működésének számos dokumentumát őrzi ma is az egyetemi levéltár. Szélsőséges álláspontját többnyire nem is sikerült elfogadtatnia./ A háromtagú bizottságból Beöthy László és Medveczky ajánlotta, Pasteiner Gyula nem. Medveczky, Simonyi Zsigmond, Eötvös Loránd - feltehetően ajánló - szavai után a kar végképp elutasította a javaslatot. Két év múlva, amikor az 1902. évi költségvetés tervezete egy rendes tanári kinevezést irányzott elő, a sajtó már Alexander kinevezéséről irt. 60 Az egyetemi önkormányzat sérelmének jelszavával Balla- gi Aladár kifejtette, hogy a miniszter azt akarja előléptetni, akit a kar elutasított, s igy ráfcirta a kart, hogy éppen ellenkezőleg, a másik három rendkívüli tanár kinevezését javasolja. 61 Végülis Alexander tisztelője, pártfogója, Berzeviczy Albert miniszter keresztülvitte akaratát: 1904—ben, egyidejűleg a többi tanárral, Alexandert is kineveztette rendes tanárrá. Ballag! Aladár azévi dékán szerint "Alexander kinevezése oly tény, melyhez fogható egyetemünk történetében még sohasem fordult elő, azért azt hiszi, hogy ezt a kar, mint kormányza62 ti tényt, csak sajnálattal veheti tudomásul". A kar azonban a kész tények fölött napirendre tért: egyöntetűen "örömüket nyilvánítják" a kinevezések fölött. Ma már nem tisztázható pontosan a kar ellenkezésének oka. /А bölcsészkar tanácsüléseinek jegyzőkönyveiből azonban éles személyi-politikai ellentétek olvashatók ki, amelyek különösen kiéleződtek a századforduló utáni években./ A "liberális korszak" emberei nem mindig voltak liberálisok. Alexander újségirói tevékenysége,
