Gergely András: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filózófiai Tanszékének története 1867-1918 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 3. (Budapest, 1976)

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filozófiai Tanszékének története 1867–1918

- 18 számos közéleti funkciója, nem utolsósorban éppen egyetemi népszerűsége is 3zámos irigyet támaszthatott. ^3

Nézeteit tekintve nem volt radikálisnak mondható, ^ sót a Nyugat támadta konzervativizmusát. ^ önálló filozófiai rendszert nem épitett ki, élete végéig a fiatalon elsajátított neokantiánus alapokon maradt. Büszkén hirdette idealizmusát! "Vallom a szellem primátusát ... hiszek a gondolatban, mint a világot megváltó erőben." Tudományos tevékenységével egyenrangú volt tudományszervező és oktató munkássága.

Magántanári éveiben csak egy—egy előadást hirdetett. Témái ritkán ismétlődnek! "Ismerettan és logika", "Schiller filozófiája", "Etikatörténet", "Esztétika története a legújabb korban", "Történetirás és a történet filozófiája", "A XIX. század filozófiai eszméi", "A nemzeti szellem a filozófiában és a filozófia történetében" váltják egymást rendszer nélkül, még tudományos munkásságához is csak ritkán hozzákapcsolható- an. Gyakorlati órát csak elvétve tartott, itt Spinozával, Kanttal foglalkozott.

Mint a filozófiatörténet professzora főkollégiumát "Bevezetés a filozófiába" és "Filozófiatörténet" cimen tartotta, megjelölve, hogy ókori, újkori vagy legújabbkori /ХТХ. századi/ korszakot ad elő. A legújabbkori tematika kétszerese volt az ó- és újkornak, igy a filozófiatörténeti oktatás két évig tarthatott! egy félév ókor, egy félév újkor, két félév legújabbkor. Filozófiai gyakorlatain zömmel Kant müvei, esetenként a Filozófiai írók Tára kötetei szerepeltek.

Nagy tanári hírnevét ezeken a kötelező órákon túl-