Gergely András: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filózófiai Tanszékének története 1867-1918 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 3. (Budapest, 1976)
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filozófiai Tanszékének története 1867–1918
- 6 bői mégis kibontható, hogy a reformkori "egyezményes filozófia" hagyományaihoz kapcsolódva ő is egy, az ellentétes kategóriákat, sőt világnézeteket kiegyenlítő bölcselet kidolgozására törekedett. Ezt a sajátos rendszert "concretismusnak" nevezte. Tanítványa és utóda, Pauer Imre emlékezése szerint "a rendszer alapeszméje ott lebegett folyton szemei előtt; egyetemi előadásaiban érvényesíteni törekedett annak alapelve— it, anélkül, hogy a rendszert kifejtette volna." ^ Ezért talán nem lesz érdektelen ideiktatva közzétennünk saját tömör Q összefoglalását rendszere lényegéről. "Azon filozófiai rendszer, melyet concretismusnak nevezhetni, az ellentétek kiegyenlítésére törekszik. A kiegyenlitést azonban nem külsőleg vagyis mechanice, hanem belsőleg vagyis organice kivánja végrehajtani. Módszere sem nem egyedül analitikai, sem nem egyedül sintethikai, hanem eredtető, tehát sem nem induktiv, sem nem deduktiv, hanem prodüktiv. Valódi életfejlés. Tartalma sem nem egyedül az objektiv, sem nem egyedül a szubjektív, hanem a konkrét Igazság. Ezt érvényesíti az egészen keresztül. Az esztétikában az objektivizmust a szubjektivizmussal, az etikában az eudemonizmust a moralizmussal, a teológiában a penteizmust a deizmussal, a pszichológiában az univerzalizmust az individualizmussal, a gnoszeológiában az ontologizmust a logizmussal, a pedagógiában a realizmust a humanizmussal belsőleg egyesit- vén oly egy elven nyugvó rendszert hoz elő, mely mind az angol és francia elvont empirizmust, mind a német spekulációt meghaladottabb gyanánt tünteti föl. Xibékiti tehát az úgynevezett a posteriorizmust az a priorizmussal: következőleg a
