Gergely András: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filózófiai Tanszékének története 1867-1918 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 3. (Budapest, 1976)

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filozófiai Tanszékének története 1867–1918

- 5 teremtésével a hazai filozófiai életnek az Akadémia mellett legfontosabb központja lett. Bármilyen érdekes lenne a tanszék korábbi történetének áttekintése is, erről - f&ként a forrósok hiánya miatt - le kell mondanunk. ^

ж ж ж

A Tanszék dualizmuskori történetében két szakasz különíthető el. A korszakhatár - a második tanszék alapítása 1882-ben - a kar történetében is jelentős dátum: a tanárképzés reformja, a képzés négy évre történő felemelése 1880—ban, szemináriumok alapítása, több üj., illetve párhuzamos tanszék létesítése jelzi, hogy az egyetem ekkor találja meg azokat a formákat, amelyekben a korszak végig működik.

Az 1867 és 1882 közötti időszak a filozófiai tanszék számára is a tanszabadság adta új "feladat" megoldását jelentette: a tanszék helyének, profiljának megtalálását, illetve a magántanári rendszer alkalmazását.

A tanszéket 1863 óta rendes tanárként Horváth Qyrill töltötte be. ^ A reformkorban sokat fáradozott a magyar filozófiai műnyelv megteremtéséért, az Akadémia őt bizta meg a filozófiai terminológia kidolgozásával. ^ Fiatal korában ezen túlmenően nem tanúsított nagy aktivitást: filozófiai jellegű publikációi nincsenek, még a szegedi piarista gimnázium tanáraként inkább szépirodalmi munkásságával szerzett magának hírnevet. Filozófiai munkássága egyetemi tanári működésével vette kezdetét. Noha csak résztanulmányok láttak napvilágot, ezek-