Gergely András: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filózófiai Tanszékének története 1867-1918 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 3. (Budapest, 1976)

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filozófiai Tanszékének története 1867–1918

Az újkori művelődés- és ideológiatörténet kétféleképpen közelíthet speciális tárgyához: a művelődési, tudományos, ideológiai intézmények történetének elemzésén keresztül /színház, egyetem, akadémia, egyház stb,/, vagy közvetlenül megragadva tárgyát, magát a kulturális jelenségeket, egy kor szellemi életét teheti vizsgálat tárgyává. A kétirányú közelítést a művelődési szféra sajátos szerveződése teszi lehetővé, hiszen nyilvánvaló, hogy az újkorban egyetlen ideológiai-kulturális jelenség sem gyakorolhat számottevő, tartós hatást intézményes kereteken kivül. A ténylegesen választott megközelítést azután a téma jellege, nem utolsó sorban a rendelkezésre álló forrásanyag minősége szabja meg.

Az alábbiakban egy intézményen belüli intézmény - a Budapesti Tudományegyetem Filozófiai Tanszéke - dualizmuskori történetét kivárjuk vázlatosan bemutatni. Mennyiben indokolt egy ilyen leszűkített vizsgálat? - vetődhet fel a kérdés. A válasznál nem szabad figyelmen kivül hagynunk, hogy korszakunk kezdetén az egyetlen magyarországi tudományegyetemen egy filozófiai tanszék volt csupán, s erre a tanszékre hárult az a jelentős feladat is, hogy a magyar értelmiség jelentős részét képező középiskolai tanárok elengedhetetlenül szükséges /és előírásokban is rögzített/ filozófiai tájékozottságát megalapozza. Az egész társadalom filozófiai kultúrája szempontjából