Gergely András: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filózófiai Tanszékének története 1867-1918 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 3. (Budapest, 1976)
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filozófiai Tanszékének története 1867–1918
- 30 A korszak végére tehát a Filozófiai Tanszék számottevő részt pótolt abból a filozófiai hátгатяradottságból, a- mellyel a kiegyezés évében indult. A tanszék az oktatásban egyre nagyobb súlyra tett szert: a filozófia mindenki számára kötelező tantárggyá és államvizsgatárggyá vált, a tanszékek száma háromra nőtt. Ahogyan a bölcsészeti kar a többi karral, úgy válik egyenrangúvá, nem előkészítő jellegűvé a filozófiai tanszék - és az általa képviselt tudomány - a többi szaktudománnyal . A hátramaradás pótlásának másik tényezője az oktatás korszerűsítése volt. A fejlődés a felszínes oonversatoriumot túlhaladva a szövegolvasó-elemző formán keresztül az önálló munkát igénylő szemináriumi formáig iveit. A korabeli európai filozófiai áramlatok közvetítése - zömmel a magántanárok munkássága révén - fontos eleme volt a felzárkózási folyamatnak. A korszak egészén át a filozófiai hátramaradottság leküzdésének méltányolható erőfeszítései vették igénybe a tanszék energiádnak jelentős részét, és akadályozták a szükebb értelemben vett filozófiai tudomány művelését. így, ha magasabb szinten is, de ismét az a helyzet állott elő, hogy a magyar filozófia megújulása, sőt színvonalának fenntartása sem volt biztosítható az egyetemi keretek között. Ezúttal már nem a külföldi és a hazai egyetemi színvonal különbsége volt ennek oka,- ez a különbség számottevően csökkent - hanem az a tény, hogy az új, haladó és modern szellemi áramlatoknak megálljt párán-
