Gergely András: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filózófiai Tanszékének története 1867-1918 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 3. (Budapest, 1976)
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filozófiai Tanszékének története 1867–1918
- 31 csoltak az egyetem kapui előtt, - a magyar szellemi élet fiatal kiválóságainak magántanári kérvénj«it ugyanis elutasították. Hangsúlyoznunk kell, hogy a filozófia három professzora inkább a szövetségest kereste volna e fiatal tehetségek között, de nem tárhatták fel nyiltan, hogy milyen eirők gátolják az 5 tevékenységüket is az egyetemen belül. így az "egyetem" a konzervativizmus fellegvárának tunt a kívülállók számára, s a konzervativizmus ellenfeleinek érthetően nem volt társadalmi igényük arra, hogy az egyetem filozófusai adjanak számukra világnézeti eligazítást. A konzervativizmus csoportosuló erői pedig e filozófusokat nem látták eléggé alkalmasnak saját, élesen haladásellenes céljaik megfogalmazására. Ismételten hangsúlyozva a már emlitett szubjektív tényezők szerepét is, végsősoron ebben kereshetjük annak okát, hogy nem született a dualizmus második szakaszában sem színvonalas filozófiai szintézis. Amint befejeződött az egyetemen kivül és belül vivott harc a filozófiai oktatás és a filozófiai tudományosság megteremtéséért, máris megindult a harc - magáért a filozófiáért. Része volt ennek a harcnak az egyetem is, például amikor a magántanári habilitációs kérelmek sorsa fölött döntöttek, de a súlypont áthelyeződött az egyetemen kivülre: új folyóiratok, társaságok alapítása ennek az ideológiai osztályharcnak volt megannyi intézményes lecsapódása. A változott viszonyok között a budapesti egyetem megszűnt az ország filozófiai életének központja lenni. A Filozófiai Tanszék teljesítette feladatát annyiban, hogy a korábbi időszakhoz képest széles rétegekben keltette fel a filo-
