Gergely András: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filózófiai Tanszékének története 1867-1918 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 3. (Budapest, 1976)

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filozófiai Tanszékének története 1867–1918

- 29 dal elő tételj a klasszikus német filozófia teljességgel hiányzik, éppúgy, mint a 18. század francia.materializmusa. A hallgatók képzése tehát meglehetősen egyoldalú volt. Az uralkodó neokantiánus irányzat befolyásolta ilyen módon az oktatás tematikáját.

XXX

A tanszék második korszakát a kialakult, megszilárdult oktatási rendszer jellemezte. Három tanszék mellett a magántanári működés háttérbe szorult, igy az újabb filozófiai irányzatok - az első korszakkal ellentétben - nem jelentkeztek az egyetemen. A tanszék oktatói liberális gondolkodásúak voltak ugyan, de a bölcsészeti kar többsége mereven elzárkózott a haladó szellemű gondolkodók habilitációja elől. Az évtizedek múlása igy nem sok nyomot hagyott az egyetem filozófiai tanszékein.

Medveczky halála után /191Ú/ tanszékét Pauler Ákos

kapta meg. Pauer nyugdíjazását /1916/ csak 1920-ban követte

108

Kornis kinevezése. Alexandert 1922-ben nyugdijazták, s filozófiatörténeti tanszék újabb fél évszázadig nem is volt az egyetemen.

A korszak lezárásának mégis 1918-at kell tekintenünk: a forradalmak az egész egyetem életében olyan jelentős változásokat hoztak, amelyek minden tanszék történetében egy új szakaszt nyitottak.