Gergely András: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filózófiai Tanszékének története 1867-1918 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 3. (Budapest, 1976)

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filozófiai Tanszékének története 1867–1918

- 26 befolyása érvényesült. Más disszertációk témája is alátámasztja mindezt: "Vallás és erkölcs" /Yass Vince/, "Nietzsche és

Kálvin" /Sebestyén Jenő/.

A filozófiatörténeti témák után pszichológiai-ismeretelméleti témájú disszertációk vannak nagyobb számban. Elvétve találkozunk még logikai, tudományelméleti jellegű munkával is. A magyar filozófiatörténetet mindössze egy disszertáció választotta témájául. Természettudományos problémákat csak "A fizika alapfogalmainak és alapelveinek ismeretelméleti vizsgálata" /Bognár Cecil/, "Valószinüségszámitási kérdések filozófiai megvilágitásban" /Görög Samu/, "Mach természettudománya és a tapasztalati filozófia" /Marx János/ c. disszertációk dolgoztak fel, holott a doktori szigorlat melléktárgyaiban a természettudományos tárgyak vezettek.

A filozófiai szigorlat melléktárgyait ugyanis szabadon lehetett csoportosítani. A negyvenhét szigorló 94- melléktárgya a következőképpen oszlott meg: természettudományos tárgy 23, pedagógia 21, esztétika 17, modem filológia 12, klasszika filológia 9» történelem 8, magyar 4 alkalommal fordult elő. Az egyéni csoportositás is rendkivül változó: pedagógia-kozmográfia /Varga Jenő,a nemzetközileg elismert közgazdász/, esztétika-zoológia /Bibó István,a kiváló szocioló97

gus/ párosítás is előfordult. •"

A doktori disszertációk a tudománnyal foglalkozó kevesek érdeklődéséről tájékoztatnak. A fő feladatot a tanszék számára a tudományos színvonalú, de tömegméretű tanárképzés jelentette. Az előadások*és gyakorlatok mellett fontos ténye-