Gergely András: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filózófiai Tanszékének története 1867-1918 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 3. (Budapest, 1976)

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filozófiai Tanszékének története 1867–1918

- 19 menő ún. "szabad." előadásainak köszönhette. ^ Ezeket az előadásokat nem tanteremben, hanem az aulában tartotta, ahová péntek délelőtti órájára néha ezer ember is összejött, nemcsak egyetemisták, de professzortársai, rengeteg érdeklődő - ott volt "egész Budapest". Előadásainak sikere nemcsak a hazai filozófiai, de az egész tudományos életben is egyedülállónak mondható. Ezen a fórumon természetesen népszerűbb témákat adott elős Shakespeare, Goethe, Madách müveit elemezte, Spencer, Schopenhauer, Nietzsche, Bergson nézeteit ismertette és bírálta .

A három filozófiaprofesszor tanszéki munkája minden tudatos munkamegosztás nélkül harmonikusan egészítette ki egymást. Személyiségük, indíttatásuk is tükrözte az uralkodó rétegeknek a történelmi meghatározottságon keresztül is motivált sokféleségét. A liberális korszak állította egymás mellé az ország első egyetemére a nemesi származású, protestáns Med- veczkyt /felesége Zichy grófnő/, a kispolgárságból a piarista szerzet tagjaként kiemelkedő Pauert és a nagypolgári életvitelű, izraelita vallásához ragaszkodó Alexandert. Nézeteltérésnek, ellentétnek nem lehet nyomát találni, kölcsönösen tisz70

telték egymást - legfeljebb népszerűségük volt különböző.

Amennyire hasznos volt ez az összhang az oktatás s a hallgatók száméira, a tudomány annál kevesebbet nyert vele. Filozófiai szemléletük nem volt - társadalmi környezetük különbözősége miatt nem is lehetett - annyira közös, hogy egységes "iskola" alakulhatott volna ki, s hiányzott közöttük a tudományos vita is. Pauert közepes tehetsége, Medveczkyt gyakori