Gergely András: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filózófiai Tanszékének története 1867-1918 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 3. (Budapest, 1976)
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filozófiai Tanszékének története 1867–1918
- 20 betegsége, Alexandert sokirányú érdeklődése, dekoncentráltsá- ga akadályozta saját rendszer kiépítésében. /Ezek a szubjektív okok is közrejátsszhattak abban, hogy a magyar filozófia első nagy "rendszere" a másik egyetemen, Kolozsvárt született meg, Böhm Károly munkássága révén./ Három professzor mellett a magántanári rendszer szükségképp háttérbe szorult. Mindössze három filozófiai magántanár működött ezekben az években: Bánóczi József, Buday József és Pauler Ákos. ^ 72 Bánóczi József ' neve elválaszthatatlanul összefonódott Alexander Bernátéval: közösen szerkesztették a Filozófiai írók Tárát. Kapcsolatuk több volt ennél: Alexander és Bánóczi hat évtizeden át tartó barátsága, tudományos együttműködése ritka jelenség tudománytörténetünkben. Együtt végezték a gimnáziumot, az egyetemet, együtt utaztak külföldre, hogy filozófiát tanuljanak. Egyidőben habilitáltak az egyetemen, és Bánóczi József, a hü barát és munkatárs, ettől kezdve 1 ^ négy évtizeden át megszakítás nélkül tartotta előadásait. Ha párhuzamba állitjuk a Filozófiai írók Tárának köteteit és Bánóczi "conversatoriurnáit", akkor két párhuzamos sóit kapunk: a kötetek megjelenésük után azonnal az oktatás szolgálatába állottak. Descartes, Hume, Taine, Bacon, Kant, Spinoza, Pascal és az ókori filozófusok magyar forditása sokszor ma is éppoly nélkülözhetetlen az egyetemi filozófiaoktatásban, mint Bánóczi idejében. Nemcsak szerkesztették, de fordították és lektorálták is az egyes köteteket. A fordítások sokszor korszakos jelentőségűek a magyar filozófia, de főként
