Gergely András: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filózófiai Tanszékének története 1867-1918 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 3. (Budapest, 1976)

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filozófiai Tanszékének története 1867–1918

- 15 48

dalt elemzett szemináriumán.

Egyéniségét, előadásmódját tekintve pontosan ellentéte volt Alexander Bernát. Amig Medveczkynél a következetes kritika miatt homályos, bonyolult és bizonytalan maradt minden probléma, addig Alexandernál minden hihetetlenül egyszerű, világos, magától értetődő volt, egyetlen kérdés sem maradt megoldatlanul. Szellemes, népszerű, sőt ünnepelt előadó volt. Gyakorlati órái is harmonikusan egészitették ki Med- veczky szemináriumait: Alexander mindig az egész müvet tartotta szem előtt, noha a kérdéses müvet /amely rendszerint "A tiszta ész kritikája" volt/ fejezetekre bontva osztották fel a hallgatók között, akik felolvasták a kérdéses részről Írott dolgozatukat, a többiek megvitatták, kiegészítették, majd a tanár összefoglalta, értékelte a foglalkozást. Természetesen ez a munka sem volt elnagyolt: A "tiszta ész"-t három félév, az "itélóerő kritikájá"-t két félév alatt dolgozták fel ilyen módon. ^

Alexander azonban még hosszú ideig csak magántanárként működött. Horváth Cyrill utódjául ugyanis nem őt, hanem Pauer Imrét nevezték ki 1886-ban. Pauer rendkívül szüntelen egyéniség: tudományos tevékenységében csaknem kizárólag tamkönyvirásra szorítkozott, már ez is jelzi, hogy nem volt eredeti gondolkodó. '*1 Előadásai sem mutatnak nagy változatosságot: Etika, Pedagógia, Pszichológia, Etikai eszmék és elméletek fejtegetése - évtizedekig ismétlődött meghirdetett előadásai címében.

Pauer eszes volt, de műveltsége nem ért el magasabb