Gergely András: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filózófiai Tanszékének története 1867-1918 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 3. (Budapest, 1976)
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filozófiai Tanszékének története 1867–1918
- 12 lozófiai álláspontja csak egy tételben bukkan fel: "Eealizmus, idealizmus, concretismus, ezek tulajdonságai." /Ezeket a vizsgakérdéseket filozófia szakosok kapták, vagyis olyan hallgatók, akiknek egyik választott tárgyuk - a történelem, latin, magyar stb. mellett - a filozófia volt. Évente tiz-húsz filozófia szakos hallgató szigorlatozott. 1882-től kezdve viszont a filozófia szakból nem lehetett tanári vizsgát termi. A kitűzött filozófiai pélyatételek mutatják a hallgatókkal szemben támasztott maximális igényeket. /Három alkalommal, 1869-ben, 1877-ben és 1882-ben került erre sor./ A követelmények valóban nem voltak csekélyek: megvizsgálandó "a/ a filozófia eszméje az egyes rendszerekhez b/ a rendszerek egymáshoz с/ a rendszerek összessége a filozófia eszméjéhez";^ "biráltassanak meg azon alapnézetek, melyek az ismeretek eredetére vonatkoznak"; ^ "világosittassanak föl azon álláspontok, melyek eddig a logikának, mint tudománynak a szerkesztésekor érvényre emeltettek." A hatalmas, átfogó tételekből csak felületes, elnagyolt dolgozatok születhettek, melyekből bizonyéra a conversatorium csapongó, felszines, nem annyira filozófiai, mint inkább filozofáló légköre áradt. A tanszék első korszakát az útkeresés jellemezte. A magántanárok honositották meg az új formákat: a szövegelemző gyakorlati foglalkozást, az újkori filozófiatörténeti előadásokat, a modern irányzatok ismertetését. Nemcsak a tanszék történetében, de a filozófiában is korszakváltást jelentett a fiatal tudósok egyetemi működése: Kant itteni ismertetése, népszerüsitése már a neokantiánus iskola magyarországi köve-
