Gergely András: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filózófiai Tanszékének története 1867-1918 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 3. (Budapest, 1976)
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filozófiai Tanszékének története 1867–1918
- 11 olvasása" váltogatták egymást. Alexander ismeretelméletet és történetfilozófiát, Bánóczi filozófiatörténetet "Kant27 tói a jelenkorig” adott elő. ' A három fiatal, harminc évnél nem idősebb magántanár későbbi tudományos és tudományszervező tevékenysége elhomályositja azt a tényt, hogy ők a modern magyar filozófiai oktatás megteremtői is. A professzori és a magántanári előadások nem egyenlő súllyal estek latba: a számonkérést a "tanári vizsgálaton”, a szigorlaton a nyilvános tanár gyakorolta. A fennmaradt szigorlati jegyzőkönyvekből lehet arra következtetni, hogy milyen 28 követelményeket támasztottak a hallgatókkal szemben. 1882— ig kizárólag Horváth Cyrill szigorlatoztatott. Szigorlati tételeiben nyomát sem lehet látni a magántanárok működésének. Tételei bonyolult nyelvezetéből, mesterkéltségéből az oktatás jóval hátramaradottabb képe bontakozik ki. Megfigyelhető az is, hogy Horváth Cyrill még nem jutott "vissza Kantig". Figyelmének középpontjában Hegel állt: "Hegel gondolatainak egymáshoz való viszonya", "Különbség Schopenhauer és Hegel között", "A dialektikus módszer sajátosságai, különösen belső szükségképpen! menete", "A dialektikai triplicizmus és anna> egyetemessége", 2' de erre engednek következtetni "Különbség lényeg és fogalom között", "Különbség logika és gnoaeológia között", "Az Ítélet és következtetés közti viszony", "A szabadság lényege és szükségképpeni kellékei" elnevezésű tételei is. ^ Pszichológiai tárgyú tételei: "Viszony az emberi test és lélek között", "A szellem tehetségei", "A lélek halhatatlansága", "Minél fogva halhatatlan az emberi lélek?",^ Saját fi25
