Gergely András: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filózófiai Tanszékének története 1867-1918 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 3. (Budapest, 1976)

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filozófiai Tanszékének története 1867–1918

- 10 viszonylag rövid idő alatt, saját erőből, nem lehetett e hátrányt behozni. Csák a legfontosabbra, a magyar nyelvű filozófiai oktatás meghonosítására kerülhetett sor. A mind idősbödő, igazi tudósi tekintélyt nélkülöző professzor körül nem gyülekezhettek tudásra szomjas tanítványok s igy nem jelentkeztek új, önálló tanári munkára érdemesülő tehetségek sem. A filozófiai tanszék anyaga némileg modernizálódott ugyan, de a feudális hagyományoknak megfelelően a filozófiai előadók mindegyike teológiai alapképzettséggel rendelkezett. A továbblépés belső, szerves fejlődés útján nem volt lehetséges. Külföldre, elsősorban Németországba kellett utazni a filozófia aranygyapjáért. Valóban, a meghirdetett előadások tematikája az új magántanárok bekapcsolódása révén, a hetvenes-nyolcvanas évek fordulója táján módosult. Ekkor tértek haza azok az ifjú argonauták, akik Németországba, az ottani egyetemekre utaztak a filozófia aranygyapjáért: Alexander Bernét és Bánó- czi József, 1880-ban pedig Medveczky Frigyes. Hármójuk munkássága meghatározó jelentőségű a tanszék későbbi történetében, ezért itt csak magántanári órád-kat, s nem egyéb tudományos működésűket próbáljuk összefogni.

Előadásaikban a modem filozófiai eszméket tárgyalták, gyakorlati óráikon Kant csaknem minden félévben szerepelt, s emellett Spinoza, Descartes, Hume müvei is megbeszélésre kerültek. A szeminárium kifejezést Medveczky használta először 1881-ben, ^ de a conversatoriumon is "Descartes fő müveinek együttes olvasása s fejtegetése", "Kant: Prolegomena ... együt- tes olvasása és fejtegetése", "Schopenhauer értekezéseinek