Dénes Iván Zoltán: Szekfü Gyula magántanári képesítésének ügye 1914-1916 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 2. (Budapest, 1976)

III. Angyal Dávid jelentése

tóan jellemzi még Szamosközy sokoldalúságát, józan kritikáját és részletesen mutatja ki Szamosközy hatását a későbbi Írókra, végül a Függelékben belső okok alapján kimutatja, hogy a Szamosközynek tulajdonított Conspiratio Kendiana nem az ő müve. Szóval e doctori disszertatio a Szamosközy irodalomban új utakat tört, amelyeken kényelmesen haladhattak a Szekfü után következő kutatók.

A szerző folytatta Szamosközy tanulmányait.

A Századok 1908-iki folyamában tette közzé Szamos- közy az 1594--iki év eseményeiről czimü dolgozatát. Ebben vizsgálata tárgyává tesz egy múzeumi latin kéziratot, mely Weiden- felder erdélyi szász pap másolata után készült. Weidenfelder a másolt munkát Böjthi Veres Gáspárnak tulajdonította. Már Szabó Károly sejtette, hogy Szamosközy a munka szerzője, Szekfü igen beható és leleményes kritikával bebizonyítja, hogy a kézirat eredetijének szerzője Szamosközy. Tegyük hozzá, hogy "a kézirat egyes részei emelkedése legmagasabb pontján mutatják be Szamosközyt"! A tanulmányt, mely nem csupán a Szamosközy irodalmat gyarapítja, hanem Bethlen Farkas történetírói eljárását is igen élesen jellemzi, legszebb forráskritikai munkáink közé sorolhatjuk.

Méltán sorakozik ehhez a Schesaeus kézirat a Nemzeti Múzeumban czimü czikk, mely a Magyar Könyvszemlében jelent meg 1906-ban. Ebben Schesaeusnak, a Ruinae Pannonicae szerzőjének azzal a kéziratával foglalkozik, melyet Miles Mátyás, a nagyszebeni senator, másolt le. Szekfü mint Hegedűs István mondja, "éles szemmel" vette észre Miles interpolatióit a mú-