Dénes Iván Zoltán: Szekfü Gyula magántanári képesítésének ügye 1914-1916 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 2. (Budapest, 1976)

Szekfű Gyula magántanári képesítésének ügye 1914–1916

- 7 ellentétben, mikor is a kar 4-5 tagot delegált a kollokvél- taté szakosztályba, most 13 főt küldött ki. A próbaelőadás elengedése Is kivételesnek mondható. Még Inkább meggondolkozta- tó az, hogy a dékán részletes jelentést tett a karnak a kollokviumról, az éles vita, amely a képesítés tárgyköre körül zajlott és nem hanyagolható el a záróaktus sem: a habilitált nem kívánt élni - egyelőre - a venia legendi jogával, az újkori egyetemes történet tanára pedig /aki maga is a kollokvál- tatók egyike volt / a tudomány nevében tiltakozott a formailag általa is kifogástalannak minősített képesítési eljárás végeredménye ellen.

Korántsem tarthatta szabályosnak az eljárást az a képviselő, aki az 1916 Január 12-i képviselőházi ülésen Szekfü habilitásának ügyében intézett interpellációt a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez és - egyebek között - azt kívánta, hogy az egyetem az eljárás okmányait terjessze a képviselőház elé, mert szóbeli információja alapján Szekfü nem tartott pró- baelőadást. Sághy Gyulának.az egyházjog és az osztrák polgári Jog nyugalmazott professzorának interpellációja már önmagában is újabb - a kari tanácsülések anyagában is érzékelhető - sajátosságra figyelmeztet, de még inkább ezt erősiti a korabeli napisajtó- és folyóiratanyag szemrevétele: e habi- litálás ügye túlmutatott az egyetemi autonómia keretein, politikai küzdelem kapcsolódott hozzá. Az eljárás formai sajátosságaiban fontos tartalmi /szakmai és politikai/ kérdések fejeződnek ki. Ezek tisztázása a feltétele annak, hogy a kérdéses habilitálás ügyét összefüggéseiben láthassuk, s Így érdemben