Dénes Iván Zoltán: Szekfü Gyula magántanári képesítésének ügye 1914-1916 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 2. (Budapest, 1976)
Szekfű Gyula magántanári képesítésének ügye 1914–1916
- 22 tudomány politikumnak való alárendelését fogadja el, a ’nemzeti, tehát tudományos* tétel vállalásával és érvényesítésével.'4'1 A szabadságharc е́в vezére pedig /melyeket a "kuruc" Thaly magasztos jelzőkkel bőségesen jellemzett ugyan, feltételeiről, nehézségeiről és lehetőségeiről viszont annál kevésbé adott érdemi képet/ a történeti valóság iránti igénye ellenére Szek- fü beállításában sem került ki az elvontságok világából: a küzdelem társadalmi bázisát alkotó heterogén erők elemző vizsgálata hiján még a vonatkozó részfelismerések sem mentesek a leegyszerűsítésektől, s a felfogás egésze még inkább ebben az irányban hatott. Ő is a nemesi "nemzet" és a nemzet létét fenyegető abszolutizmus ellentétében és kompromisszumában látta - az egyéb tényezők részleges érzékelése ellenére - a küzdelem történeti jelentőségét, annak a "nemzet" és a "nemzet" alatti rétegek közötti válaszfalat is bomlasztó hatását, társadalmi súlyát nem érzékelte, holott a korabeli történettudomány nem egy képviselője már meg is fogalmazta azt. Nem véletlenül jellemzi és értékeli az által értelmezett eredménnyel a folyamatot, a megegyezéssel a küzdelmet. Ugyanazon okból, amelynek következtében a tudomány a politikum alá süllyedt: Szekfü "nemzet"-fogalma nem különbözik gyökeresen attól, amit ellenfeleinek túlnyomó többsége és konzervatív védői számára egyaránt jelentett. A "nemzet"-fogalom szélességében és alkotóelemeinek megítélésében érzékelhetünk különbségeket, de jellege hasonló. Jelölésére nincs jobb szavunk, mint az annyiszor elkoptatott: antidemokratikus. Nemcsak lefelé zár, hanem kifelé is merev határt von.
