Dénes Iván Zoltán: Szekfü Gyula magántanári képesítésének ügye 1914-1916 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 2. (Budapest, 1976)

Szekfű Gyula magántanári képesítésének ügye 1914–1916

- 23 A korszakok belső mércéjéhez igazodni kiváró tőrté- netiró azok összehasonlítási alapjául olyan "nemzef'-fogalmat használt, amely maga adottság volt. Az adott "realitás” tisztelete miatt azt, az általa evidensnek tartottat tette végül is eszménnyé, mert nem nézett szembe saját tárgyilagosságának feltételrendszerével, tudósi mivoltának hivatalnoki korlátjaival. Nem érzékelte, hogy az adott uralmi viszonyok beépültek gondolkozásába, mert feltételeit megkérdőjelezetlenül hagyva elfogadta. A választott téma jellege miatt a hamis konstrukciók igazként való elfogadásának A száműzött Rákóczi- ban vissza kellett hatnia a tudományos alkotásra, s a védekezés nem arról tanúskodik, mintha a historikus kijutott volna a szellemi tisztázódás szempontjából hamis mechanizmusok útvesztőjéből. Szándékai ellenére illúziók oszlatója helyett illúziót cserélővé vált, részesévé annak, amit Szabad György az "illúziók váltógazdaságának" nevez. '

Annak a szerepnek a tartalma, amelyre a védekezéssel vállalkozott s amelyet később realizált: kisajátított európaiság és kisajátított magyarság szembeállítása és egyeztetése volt.

A támadók vagy nem a mü tényleges leegyszerűsítéseihez viszonyultak vagy visszájukra fordították azokat: tagadták a Thaly-féle Hákóczi-kép kritikájának jogosultságát és a Szek- fü által felhasznált adatok hitelességét. Holott a Thaly-kritika máig sokban érvényes és az adatok megbizhatósága /egy- -két elirás és kisebb pontatlanságok ellenére is/ vitán felül áll. ^ Az egyik leginkább vitatott állitás érvényességét: azt, hogy Rákóczinak tudnia kellett a párizsi udvartartása