Dénes Iván Zoltán: Szekfü Gyula magántanári képesítésének ügye 1914-1916 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 2. (Budapest, 1976)

Szekfű Gyula magántanári képesítésének ügye 1914–1916

- 16 ill. a SZOCIALIZMUS hasábjain. 25 Laczkó Géza a HUSZADIK 3ZÁ- ZADban és Schöpflin Aladár a NYUGATban publikált Írásaikban ugyanakkor, Gábor Andor pedig két esztendővel később a VTLÁG- ban megjelent cikkeiben viszont éppen ellenkezőleg, úgy Ítélték meg a munkát, hogy az "dezillúzionáló és kritikus, tehát a tudományos" /és ehhez a felfogáshoz állhatott közel Szabó

Ervin véleménye is. Szende Pál viszont a mü ellen kívánt ál26

lást foglalni/. Jászi Oszkár és Ignotus azok, akik véleményalkotásukban a leginkább elszakadtak a kisajátító beállításoktól. A kérdés megítélésekor viszont figyelembe kell venni annak szakmai vonatkozásait is. Ezek tudatában vizsgáljuk meg immár a botrányt kirobbantó tényezőket és azt, hogy mi a szerepe Szekfü Gyulának a "Szekfü-ügy"-ben.

ж ж ж

Magántanári képesítés iránti kérelme beadásáig Szekfü Gyula már tekintélyes tudományos munkásságot mondhatott magáénak. Számos kútfőkritikai Írás, egy történetfilozófiai esz- szé, társadalomtörténeti irányultságú, és történetszemléleti Jelentőségű közigazgatástörténeti értekezés és nem csekély számú szakrecenzió előzte meg 1913-ban irt müvét, A száműzött Rákóczit. 2? Doktori értekezése 1904—ben látott napvilágot, nyolc évre rá önálló monográfiát közölt tőle az Akadémia, s egy esztendővel később Jelent meg szintén az Akadémia égisze alatt az a mü, amelynek kapcsán a szakkörökben addig mér becsült fiatal tudós országos himévre tett szert: könyvét és személyét poli-