Dénes Iván Zoltán: Szekfü Gyula magántanári képesítésének ügye 1914-1916 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 2. (Budapest, 1976)

Szekfű Gyula magántanári képesítésének ügye 1914–1916

ЗА

ne keserítsék el a kétségtelenül tehetséges fiatal történetírót annyira, hogy pályája esetleg az antikrisztiánus, nemzetietlen, romboló irányzatok felé kanyarodjék.” 20 Tizenhat nappal később már Szekfü apológiája: a Mit vétettem én? Ki gyalázta Rákóczit? ismeretében Burján elégtétellel regisztrálta:

"... [Szekfü] beigazolta az elfogulatlan nemzeti követelmény előtt, hogy éleslátású kritikai müve nem állott semmiféle nemzetellenes tendenciák szolgálatában, másrészt, következetes maradt ahhoz a tudományos komolysághoz, mely fő müvét alapjában jellemzi. Micsoda képmutató és következetlen eljárás lett volna Szekfütől, ha jogos panaszt emel a politikai demagógia illetéktelen és kegyetlen üldözése miatt, s egyidejűleg igénybe veszi azt a mezítlábas támogatást, amely a tudományt az erkölcsi és társadalmi destrukció puszta eszközévé alacsonyitja le!" 21

Burján szélsőséges hangnemű cikkeit a progresszió ellenében irta, és ennek részeként üdvözölte Szekfüt. Ignotus viszont igy kommentálta a védekező müvet és joggal: "... ha ... valamely eljövendő történetíró megírja a kezdődő huszadik századbeli Magyarország fogyatkozásainak történetét, rokon vonásokat fog egymás mellé róni abból,ahogy Szekfü Gyulával bántak,

22

s abból, ahogy Szekfü Gyula viselkedett."

Szekfü védekezésének frappáns jellemzése mellé hadd zárkóztassuk fel azt az elvi álláspontot, amelyet Jászi Oszkár fogalmazott meg /első Ízben 1914- májusában a HUSZADIK SZÁZADban, s másodszor - immár magasabb szinten - 1916. május 9-i« Purjesz