Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának ülései, 1972-1973/1 (HU ELTEL 11.a.18.)
1973. február 21. kari tanácsülés
. "У М А Ц-. oldalon oldalon ugyanis az áll, hogy "lehetővé kellene tenni az oktatók számára, hogy szakmódszertani témában is szerezhessenek egyetemi doktorátust /mint főtárgyból/ és tudományos minősítést.’’Sajnos nincsenek jó tapasztalataink ezen a téren, ezek a módszertani disszertációk nem voltak színvonalukban összemérhetők a szaktudományi disszertációkkal. Az esetleg évtize- denkint egy jó szakmódszertani disszertáció miatt ne nyissuk ki a zsilipeket a sokkal nagyobb számú, de sokkal szegényesebb disszertációk előtt, amelyeket tehát ne forszírozzunk. Kár teszi Ferenc nézete szerint nemcsak úgy lehet útját állni a higvelejü didaktikai disszertációknak, ha kimondjuk, hogy ebből a tárgyból nem lehet doktorálni. Ezzel a tilalommal voltaképpen akadályozzuk, hogy fiatalemberek ebbe az irányba forduljanak, igy nem fogunk tudni szakpedagógusokat, kutató pedagógusokat nevelni. Azt az egyet elismeri, hogy csak az képes komoly, értékes pedagógiai munkát végezni, aki eleven kapcsolatban van, a^cotó kapcsolatban a szaktudományával. Eljutottunk azonban addig, hogy az Egyetem elfogad pedagógiai témájú disszertációt, csak éppen a szóbeli vizsgán a választható főtárgygrenyó Vilmos hangsúlyozza, hogy a jövő társadalmának kialakítása tekintetében kulcsjelentőségű azoknak az embereknek a nevelése, akikből az állni fog, ez a feladat pedig a pedagógus feladata, helytelen lenne tehát még annyi tekintélyt sem adni a pedagógiának, hogy doktorálhasson belőle az illető pedagógus, mert ha iskolában tanit, nem érheti el a szaktudományokban azt, amit elér az, aki egész nap csak a szaktudománynyal foglalkozik. Ha a pedagógia el van maradva a szaktudományokhoz képest, akkor ezen nem lehet csodálkozni, mert éppen mi nem engedtük a pedagógusokat előbbre jutni. Volt a 60-as években egy olyan elhatározás, hogy az egyetemre csak olyan fiatalok keiüljeaak.
